– Régen a virslit a gyermekeknek és a betegeknek adták, ma még az egészségeseknek sem ajánlják – jutnak eszembe egy idős hentes szavai meg egy újságcikk, amelyben azt olvastam, hogy a teakolbászban állítólag egy fikarcnyi minőségi hús sincs. A bőrt alaposan megfőzik, összedarálják egy kevéske hússal, majd jócskán megfűszerezik, felturbózzák adalékokkal, és ez a zagyvalék csaknem 1000 dináros kilónkénti áron kerül az üzletekbe.

A nyugat-európai országokban a fogyasztóvédelem behálózza a vásárlási lehetőségek, különféle szolgáltatások nyújtásának szinte minden szegletét: ahol a fogyasztótól valamiért cserében pénzt kérnek, ott automatikusan jogai is lesznek, s ha netán „átejtik” a vétel során, vagy bármilyen más okból az illető úgy véli, hogy sérültek jogai, a panasztevés során nem azt a választ kapja, hogy „ez nem a mi hatáskörünk”.

Már évekkel ezelőtt sejteni lehetett, hogy a pattogatott kukorica körül nincs minden rendben. A The Washington Post című amerikai lap számolt be arról, miszerint egy roppant ritka betegség ütötte fel a fejét azok között a gyári dolgozók között, akik a mikrohullámú sütőben kisüthető pattogatott kukorica csomagolásánál tevékenykedtek. A tudományos vizsgálatok sokáig nem találták a rejtélyes kór okát, közben egy aromagyártó üzemben dolgozó férfi meghalt. Ekkor terelődött a gyanú a popcorn ízéért felelős vajaromára, vegytani nevén diacetylre. Akut légzési zavarok, fuldokló köhögés, a hörgők elzáródása, valamint tüdőzsugorodás jellemzi a „Popcorn-Workers-Lung” névre keresztelt betegséget, melyet magyarra fordítva „Pattogatott kukorica-Munkástüdőként” nevezhetnénk. Hogy az elnevezés helytelen, hamarosan kiderült, hiszen nem csak az aromagyárakban dolgozó munkások, de a fogyasztó is veszélynek van kitéve kukoricaügyben, amikor mikrohullámú sütőjében csemegéjét önmaga pattogtatja.