Mivel az ő mobilja még az este lemerült és lusta volt feltölteni, a testvére telefonja ébresztette, amit lelkiismeret-furdalás nélkül vág földhöz mérgében. Utálja a nulladik órát, főleg ha délelőttös. Végül kikecmereg a fürdőszobába. A tükörbe pillant és borzalmas látvány fogadja. Ez még jobban elkeseríti. Lassan leemeli a polcról fogkeféjét. Végre elkészül és visszavánszorog a szobájába. Kinyitja szekrénye ajtaját és áll előtte. Nem moccan, unottan bámul befelé. Két-három perc múlva észbe kap, hogy már már megint el fog késni és a megszokott rohanásba kezd: felkapja ruháit, jajgatva kifésüli összecsomósodott haját (amit ilyenkor szívesen kitépne), felrántja kabátját és táskáját, a cipőjébe ugrik, majd futóléptekkel megközelíti az iskolát. A sarkon találkozik Vikivel és Ferivel, akik ugyanolyan életunt képpel tartanak vele a matekteremig, ugyanis ott lesz megtartva az osztályfőnöki óra. Elkéstek. Anitát ezt nem érdekli, mint az sem, hogy lesz egy igazolatlanja. Fáradtan huppan a padra és fejét a padra hajtja. Szereti az osztályfőnökit, mert nem igazán kell figyelnie. Ezután matek, angol föci, szerb, bigi, kémia... Nem igazán történik vele semmi, szinte végigaludhatta az összes órát. Háztartástanról előbb hazaengedi őket a tanárnő. Ez egy kicsit felvidítja. De ha rágondol, hogy délután sportóra is következik... Hazaér: A táskáját az íróasztal alá vágja, kabátját az ágyra. Befalja ebédjét és lefekszik, de nem bír aludni, csak forgolódik. Fél négykor felkel, felkapja tornafelszerelését és elindul. Sportórán nagyon kifárad, ugyanis a bakot próbálgatja átugrani, nem sok sikerrel. Ezután Timivel biciklire pattannak és nagy röhögések közepette a központ felé vették az irányt, mert hammert kell venniük az angol beszámolóhoz. Anitának rögtön elszállt a rosszkedve és fáradsága. Timivel mostanában jól megvannak, ezért jókedvűen ér haza. Vacsorázik, megnézi a kedvenc sorozatát, fél óra hosszát áztatja magát a kádban és az ágyba veti magát. Rögtön elalszik.
Örül, hogy vége lett ennek a fárasztó napnak.