Kezdjem talán egy egyszerű kérdéssel, így én, miután elhelyezkedtünk.
– Hogy vagy?
– Köszönöm jól vagyok, csak ez az idő nem enged dolgozni.
– Miért, csinálnál most valamit? – tettem hozzá előző kérdésemhez.
– Mint tudod, itt az udvarban mindig van tennivaló. Láthattad már mennyi mindennel foglalkozok – válaszolta, tatám.
– Igen tudom – folytattam a jól induló párbeszédünket – de pontosan mivel is? Hamar, hamar ide a mikrofonba!
– Ja értem, a riport, rendben – ment bele játékomba tatám – mint tudod itt vannak a nyulak, amiket már régóta nevelek, ugye mondhatom, nem fog reklámnak számítani? – mosolygott el.
– Remélem nem – válaszoltam nevetve. – Szóval hogy is lett belőled nyúlász?
– Miután nyugdíjba vonultam, és befejeztem a kertészkedést, úgy gondoltam a semmittevés nem vezet jóra, ezért elkezdtem nyulakat nevelni. Talán ezeket el tudom látni. Nem olyan nagyok mint a tehenek, de a húsuk igen finom és egészséges – felelt kiadósan kérdésemre tatám.
– Miből áll egy ilyen munka? – fűztem tovább a riportot.
– Minden nap háromszor adok nekik enni, utána kitakarítom az aljukat. Ez mellett a takarmány beszerzése is az én feladatom. De hiszen ezt te is tudod? – nézett rám komolyan.
– Persze, persze, de most mi a helyzet? – ránéztem a papírra. – A te szádból kell mindezt hallanom.
– Igen – mondta – hát akkor kérdezz! – biztatott.
– Milyen takarmánnyal eteted őket? – volt az újabb kérdés.
– Először is herét adok nekik, azt nagyon szeretik, utána kukoricát, búzatakarmányt és néha egy kis koncentrátot, de abból csak keveset, mert mi az egészséget célozzuk meg – mosolyodott el nagyapám.
– Végül eladod őket?
– Igen, muszáj, belőlük eladnom, mert mi nem győzzük mind elfogyasztani. Kezdetben nem volt olyan sok, akkor még meg bírtuk enni őket, de most már annyi van, hogy a piacra is jut belőlük.
– Van szíved azokat az ártatlan jószágokat megnyúzni? – sopánkodtam.
– Nem szívesen teszem, de sajnos... – megállt beszédével, rám nézett és belém csípett. – De hiszen te szereted a legjobban sütve, vagy nem? – kérdezett nevetve vissza. – Na elég legyen ennyi ebből, gyere megmutatom inkább őket! Azzal felkelt a székből és engem is magával cipelve elindultunk a nyuszikhoz.
Kénytelen voltam befejezni az interjúmat, pedig még valamit meg szerettem volna kérdezni, mégpedig azt, hogy jaj mit is? Na majd legközelebb!