A nyugdíjasok életminőségének romlásához többek között igen hathatósan hozzájárul az alvászavar, amely igaz, kissé enyhébb formában, de mindenképpen jelentkezik az aktív személyeknél is, 60 életévük betöltése után. Ezeknél az embereknél kétfajta panasszal találkozunk: „rossz alvó vagyok – panaszolja az egyik –, könnyen elalszom, de az éjszaka második felében sűrűn felébredek. Egyre nehezebben tudok visszaaludni”. Vagy a másik tipikus panasz: „nem tudok elaludni, fel-felriadok, reggel pedig nem tudok felkelni”.

Miután az elmúlt héten befejeződtek a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőivel folytatott tárgyalások, szakszervezeti és nyugdíjas körökben is megnyugodni látszanak a felfokozott indulatok. Bár a szakszervezetek még nem mondtak le az országos szinten bejelentett tüntetésekről, azoknak a füstje nyilván nagyobb lesz, mint a lángja, a kormány és a politikai körök a bérek és a nyugdíjak tekintetében nagyobb megrázkódtatások nélkül vészelik át az őszi hónapokat.

Az 1,6 millió szerbiai nyugdíjas közül 787 ezernek havonta be kell érnie 21 000 dináros nyugdíjjal, viszont azoknak a száma, akik mindössze 8100 dináros havi járandóságot kapnak, elérte a 220 ezret, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Európában kimutatott átlagnyugdíjak szempontjából majdhogy az utolsó helyre kerültünk. Ugyanis a szerbiai átlagnyugdíj nem magasabb 210 eurónál. Ennél kevesebbet csak négy országban kapnak a nyugdíjasok: Albániában 55 eurót, Bulgáriában 145, Romániában 177 és Bosznia-Hercegovinában 171 eurót. Európa összes többi országa megelőz bennünket az átlagnyugdíjak tekintetében.