Kevesebbet csak négy országban kapnak Európában
Különösen sokat romlott a helyzet az elmúlt fél évben, és a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalás után belátható időn belül nincs rá mód, hogy valamiféle javulás történjen.
Az egykori Jugoszlávia tagköztársaságai közül Szlovéniában a legmagasabb az átlagnyugdíj, 604 euró, de Horvátországban is jóval meghaladja a szerbiai 210 eurót, ugyanis ott havonta 326 eurót kapnak kézhez a nyugdíjasok.
A legnehezebb helyzetben az egykori szocialista államok vannak, amelyekben rendre nyugdíjreformmal próbáltak javítani a helyzeten, kisebb-nagyobb sikerrel, ám a végső megoldás még mindenhol várat magára. A cseheknél pl. 396 euró az átlagnyugdíj, Lengyelországban a legmagasabb a valamikori szocialista országok közül, 473 euró, Szlovákiában 351, Magyarországon pedig 332 euró. A felsoroltak talán részben elégedettek lehetnek, hiszen a többi egykori szocialista államban bizony jóval alacsonyabb a nyugdíj, csakhogy Bulgáriát és Romániát említsük a maga 145 és a 177 eurójával.
Viszont Nyugat-Európában már merőben más a helyzet. A lista élén Luxemburg áll, ahol az átlagnyugdíj nem kevesebb 3000 eurónál, Norvégiában 1760 euró, Dániában 1411, Belgiumban 847, Finnországban – ahol szinte a legmagasabb az életszínvonal Európában – a nyugdíjasok 1050 eurót kapnak havonta. Svájcban 1393, Franciaországban 1100, Olaszországban 1141, Spanyolországban 877, Ausztriában 1026, Németországban pedig 791 euró az átlagnyugdíj. Meglepő módon Nagy-Britanniában havonta mindössze 460 eurót kapnak kézhez a legidősebb polgárok. A majd egy éve súlyos gazdasági válsággal küzdő Görögországban szinte megmagyarázhatatlan módon európai viszonylatban majdhogynem a legmagasabb az átlagnyugdíj, nem kevesebb mint 1600 eurót kapnak a nyugdíjasok.
Egyértelmű, hogy a 210 eurós szerbiai átlagnyugdíj csak a puszta túléléshez vagy még arra sem elegendő, és az is magától értetődő, hogy a nyugdíjasok riadalommal tekintenek a készülő nyugdíjtörvényre és reformra, mert minden előrejelzés szerint ez az összeg csökkenni fog, s európai szinten még lejjebb kerülünk a ranglétrán.
És aki 13000 -et keres... az mit szóljon????
Sajnos az ilyen országok közötti összehasonlitás nem igazán mutat tiszta képet mert az árúk árai is különböznek.Talán az összehasonlitást úgy kellene bemutatni ,hogy miljen százalékban költenek élelemre,öltözködésre,szórakozásra,egészségükre a kézhezkapott njugdijból.Az sem mellékes,hogy a legkisseb és a legnagyobb nyugdijak milyen arányban vannak egymással.Minden embernek hasonló az élethez szükséges feltételek mennyisége.Nem dolgozhatott mindenki privilegizált munkahelyen ,vállalatban.A nagy jövedelmű emberek tőket gyüjtöttek maguknak mig a kis jövedelmüek hiányt szenvedtek mindenből.
Easy,
Ez egy nagyon jó és alapos elemzés a jelenlegi nyugdíjrendszerről.A legtöbb nyugdijas ezt tudja is.Sajnos,dolgozó éveikben nem tudtak ráhatással lenni,hogy így alakuljon ki a helyzet.
De azt senki se mondja, hogy akinek 8.100,00 dinár a nyugdija hány ledolgozott szolgálati éve van, mert nemmindenki dolgozott le 35 ill. 40 szolgálati évet, tehát ne is várjon annyi nyugdijat, mint aki ledolgozta tiszteségesen. De nem itt az a menö, hogy minnél kevesebbet dolgozni, de a nyugdij az nagy legyen, tisztelet a kivételnek.
Mindabban, amit mondani fogok semmi túlzó pesszimizmus nincs. Egyszerűen ez a realitás:
Nyugdíjrendszer immár életképtelen. 100 nyugdíjasra 120 alkalmazott esik. A 120 alkalmazottból 100-105 nem végez termelő munkát, vagyis marad 100 nyugdíjasra 15-20 termelő munkás... (Itt most csak a nyugdíjalapról beszélek, mert egyébként erre a 15-20 termelő munkásra jut 100 nyugdíjas, 100 nem a termelőiparban dolgozó munkás (orvosok, tanárok, kereskedők, hivatalnokok, rendőrök, katonák, politikusok, stb...), 50 gyerek, 50 munkanélküli...)
Hiába fizet be a 73 évesen elhunyó átlagférfi élete során négyszer annyit a nyugdíjalapba, mint amennyit aztán nyugdíj formájában kifizetnek neki, ilyen demográfiai és foglalkoztatási arányokkal ez sem fog sikerülni a jövőben.
Aki most fiatal/pályakezdő és a nyugdíjrendszerben bízik, az 20-30-40-45 év múlva iszonyatosan pofára fog esni. A rendszer halott.
A háború drága, de a háborúra fordított pénz verébfingnyi ahhoz képest, hogy mennyit loptak és lopnak el ma is az öltönyös bűnözők. Szóval jó duma ez a háború ennyit, meg annyit vitt el ( meglévő cuccokat lőtték szanaszéjjel), de az igazi pénzeket a tolvajlás vitte el. Milos idején Ciprusra ment magánszámlákra, manapság pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy hogy a fenébe lett a 2000. évi (Milos utáni) 10 milliárd dolláros külső államadósságból 30 milliárd, miközben szinte mindent eladtak. És az is el fog párologni, ami még megvan: EPS,Telekom...
Ha tényleg vészesen alacsony a nyugdíj Szerbiában,akkor ne is beszéljünk nyugdíjról,legfeljebb "nyögdíjról".
Több oka van ennek.Én csak azt említeném,hogy nem kellett nekünk a nemrégi háború,oda rengeteg pénz ment el.Azt a pénzt nyugdíjra lehetett volna fordítani.
Akkor mégis mitől több az ottani nyugdíj az ittenitől? Többet termelnek, jobban eladják, több a pénz úgy általában és minden drágább ott vagymivan?!
#1 Nyugaton sem jobb a helyzet az munkavállalókénti nyugdíjasokat illetően. Pedig ott nem költötték el puskaporra meg "nacionalista baromságokra". Vagy mégis?... Szerintem ez csak egy ócska propaganda szöveg itt nálunk, a hiba máshol van és valószínűleg ugyanaz a gyökere itt is és ott is.
Öröm olvasni a normális országok nyugdíjainak összegét. Igaz, ott nem ürítették ki a nyugdíjalapot puskaporra és egyéb nacionalista baromságokra. Ha holnap bezengik, hogy megszűnik a nyugdíj, engem az sem fog meglepni. T.i. az 1.670.000 nyugdíjasra k.b. 1.800.000 munkavállaló jut. Szép kis jövő vár a szerbiai nyugdíjasokra! Jól fel kell kötni azt a bizonyos ruhadarabot! Szebb jövőt!