Nyaralunk vagy árverezünk?

Természetesen nem mindenki, akinek nyaralni kellene és illene, de legalább annyian, hogy ezen a nyáron közösen el tudjanak költeni 700 millió eurót a demokratikus e világi élvezetekre. Igen sokan nyaraltak Montenegróban, ami annak a jele, hogy mégsem haragszunk rájuk annyira, mint ők miránk. Igaz, a horvát tengerpartra sem haragszunk már annyira, de azért némi gondok még vannak. Biztató és nagy örömünkre szolgál, hogy a szerb és a horvát államvezetők már kibékültek. Ami érthető is, hiszen a testvérháborúban a puska nem az ő kezükben volt. Ők csupán a nép érdekeit védték. Tehát természetes, hogy nem a politikusok harcoltak egymás ellen, hanem a nép. Ezért is tart még a harag, amit az Adria kristálytiszta és kéken csillogó vize sem tud egykönnyen lemosni. Örömünkre szolgálhat, hogy a szerb–horvát testvéri ellenszenv és háborús harag egyszerű és kevésbé veszélyes turistabosszúvá szelídült, amit könnyen ki is lehet cselezni, ha például Horvátországba nem utazunk szerb rendszámú autóval, nem hangoskodunk szerbül, és a kenyeret horvát, nem pedig szerb nyelven kérjük. Nagy előny természetesen, hogy a történtek ellenére is, még mindig megértjük egymást – tolmács nélkül. Csak ezt sokan szégyenlik bevallani. Külön szerencse, hogy Montenegróban a szerb hivatalos nyelv, ezért ott sem kell tolmács. Ezen a nyáron különben a montenegrói idegenforgalom egyik nagy attrakciója volt az oroszországi erdőtűz. A füstben fuldokló moszkvaiak ezrével menekültek a montenegrói tengerpartra, ahol a végén már nehezebben lehetett szállodai szobát kapni, mint repülőjegyet. Azt is rebesgetik, hogy Budvában és Herceg Noviban az általános iskolákban előbb nyílnak orosz, mint szerb nyelvű tagozatok. És hogy Roman Abramovics orosz üzletember, a londoni Chelsea labdarúgóklub tulajdonosa, rövidesen montenegrói állampolgárságot kap.

Egyszóval, menne ez a testvériség-egység legalább a turizmusban, ha a fegyverek helyett most az árak nem szólnának bele. Most már a gazdasági szakértők sem tagadják, hogy az árak a mennyekbe szöknek. Aki tehát a mennyekbe szeretne jutni, az csak kövesse az árakat. A fizetésekkel ugyanis csak a pokol felé indulhatunk.