„Tisztelt Ház” vagy „Tisztelt bíróság”, hangzik el a parlamentben vagy az igazságügyi intézményben. Hogy a felszólalók mennyire gondolják komolyan a „tisztelt” kifejezést, az más lapra tartozik, de az alapvető műveltséghez tartozott már kétszáz évvel ezelőtt is, hogy megtiszteljük a taláros testületet, vagy később az állam legmagasabb rangú gyülekezetét. A szavakon túl azonban meglehetősen visszásnak tűnik, amikor az illető rövidnadrágban, strandpapucsban jelenik meg. Hát…, ebből nem sok tiszteletet lehet kikövetkeztetni. De vonatkozhat az ilyen öltözködés minősítése a munkahelyre, egyházi létesítményre, vagy akár egy szimpla családi látogatásra is.

Nemritkán csendben, kívül állóként kifogásoltam, amikor az irodisták, esetleg éppen az ügyüket intézni szándékozók egyenesen az istállóból vagy a kapanyél mellől törtettek a hivatalba.

Persze, az ember, bizonyos koron túl hajlamos elfelejteni, hogy – teszem azt – negyven-ötven évvel ezelőtt vállig érő hajjal, elnyűtt farmernadrágban ment a munkahelyére. Akkor ezt, sajnos, az idősebb kollégák és a kifinomult érzékkel rendelkező kolléganők ifjonti hebehurgyaságnak tudták be. Most, utólag mondom, hogy nagyon nem volt igazuk, amiért nem szóltak ránk és nem utasítottak bennünket tisztességes öltözködésre.

Az idők azonban – úgy látszik – változnak. Talán éppen ezért tűnt fel, hogy a zentai bíróságon a biztonsági őr (igen kulturált hangnemben) figyelmeztette az egyik ügyfelet, hogy rövidnadrágban nem mehet be, mert ezért őt fizetéslevonással büntetik.

Ha már kultúrembereknek tartjuk magunkat, megköveteljük másoktól a kellő tiszteletet, adjuk azt meg mi is. Bizton állíthatom, hogy ezzel ne veszélyeztetjük önnön jó hírünket.