Ők is itt vannak, velünk

Már 2004-ben arról adhattunk hírt, hogy az egyesület megszervezte az értelmi és testi fogyatékosok sportnapját. Két évvel később Mi is itt vagyunk megnevezéssel pályázatot nyert a Szerbiai Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál. Ennek köszönhetően 18 kanizsai és horgosi fiatal a saját kertjét művelhette a középiskola tangazdaságában, ugyanakkor együtt dolgozott a mezőgazdasági szakok diákjaival.

A program folytatásaként 2007-ben az Együtt dolgozunk és tanulunk elnevezésű projektum keretében már nemcsak a tangazdaságban folytatódhatott a munka, hanem üvegház is épült az egyesület otthonának udvarán.

Pályázatírásban folyamatosan jeleskedett az egyesület, 2008-ben a közmunkaprogramban is támogatást nyert, így kilenc közmunkás kapcsolódhatott be az értelmi és testi fogyatékosokkal folyó munkába. Ugyanebben az évben az otthonban megnyílt az a játszóház, amely kialakítását a Save the Children és az Európai Bizottság támogatta, és amely megnyitotta ajtaját a nem fogyatékos gyerekek előtt is.

Alig egy évre rá sikerült megvalósítani a nagy álmot: megújult az otthon, és a szintén pályázaton nyert kisbusznak köszönhetően a község minden településéről fel tudták karolni, be tudták vonni a munkába a fogyatékosokat. Szakembercsapat segíti a munkát, gyógypedagógusok, logopédusok, pszichológusok, gyógytornászok, terepes nevelők, asszisztensek… A védencek képességfejlesztése a Csigabiga Észak-vajdasági Gyógypedagógusok Egyesületének szakemberei jóvoltából egyénre szabott.

Az áldozatos munka meghozta gyümölcsét: egy újabb nyertes pályázatnak köszönhetően, a magyarkanizsai önkormányzat támogatásával létrejött a szociális szolgáltató központ, felölelve az egyesület Fénybárka foglalkoztató műhelyét, a Csigabigát, a vakok és gyengén látók, a multiplex szklerózisban szenvedők, a siketek és nagyothallók, a cukorbetegek, a rokkantak és az Együtt Speciális Sportklub egyesületeket is. A megújult otthonban pedig két részre vált a munka: a napközis foglalkozásra és a műhelymunkákra.

Nemrégiben újabb örömhírről számolt be Terényi Lívia, a szolgáltató központ igazgatója:

– Az Együtt Veled – Értük egyesület és a szolgáltató központ az önkormányzattal karöltve újabb két pályázatot nyert a tartományi szociális és népegészségügyi titkárság, valamint a Szerbiai Szociális és Munkaügyi minisztériumnál, összesen 1,7 millió dinár értékben, mely önrészének 10 százalékát a község adta, 10 százalékát a hetes lottó főnyereményéből származó adomány tette ki. A pályázati pénzből egy gölöncsér-műhelyt alakítottunk ki Nekem is van munkám megnevezéssel egy József Attila utcai házban, egyik védencünk családjának köszönhetően.

Az agyag bűvöletében

A József Attila utcai házban javában folyt a munka, amikor betoppantam. A kis gölöncsér-műhelyben szebbnél szebb korongozott edények vártak díszítésre.

– Minden védencünk megjelenik a műhelyben, egyesek napi szinten, mások csak fél órára jönnek, az egyéni foglalkozás keretében. A halmozottan sérültek a Csigabiga szervezésében, szakemberrel érkeznek – közölte Sarnyai Csilla, a minisztériumi pályázat koordinátora.

Ki-ki a képességei és kedve szerint formázza az agyagot

Hozzáfűzte: a pályázat célja az, hogy a munkára alkalmas fogyatékos fiatalok elsajátítsák a szakmát, és meg tudják állni a helyüket. Először is meg kell tanulniuk, hogy van egy kötött munkaidő, s hogy ez idő alatt folyamatosan csinálni kell valamit.

– Tudjuk, hogy a gazdasági válság idején nincsenek szabad munkahelyek, de bízunk benne, hogy még lehetnek. A pályázati pénzből tudtunk vásárolni egy korszerű korongot, nyújtóasztalt – mutatta a munkaeszközöket Sarnyai Csilla.

A gölöncsérek ezúttal fiúk voltak, egyikük apró golyókat formázott a puhára gyúrt agyagból, másikuk formákat szaggatott, a harmadik a festékek között válogatott... Ki-ki a képessége, kedve szerint dolgozhat itt Tandi Andrea műhelyvezető segítségével.

A másik szobában lányok nevetgéltek – ők fonalakkal bíbelődtek. Szőttesek, hímzések, kötött és varrott apró tárgyak dicsérik ügyes kezük munkáját. Akárcsak a papíros műhelyben. Festéssel, a ragasztással díszített dossziék és dobozok sokasága jelzi: itt ügyes emberkék szorgoskodnak.

– Hogy melyik korosztály dolgozgat szívesebben? Ez nem korfüggő. Meglátásom szerint ezek a gyerekek, fiatalok zárt világban élnek, és ezért minden sikerélmény rendkívül fontos a számokra. Vannak közöttük, akik 30-40 éve ki se tudtak mozdulni az otthonukból. Amikor a terepi munka során meglátogatjuk őket egy-egy ilyen kis kézműves-munkával, nagy lelkesedéssel dolgoznak velünk. Fontos lenne minden fogyatékost felkarolni – vélekedett a koordinátor.

Elmondta még, hogy a műhelymunkákra rendszeresen szállítják a védenceket a falvakból is, hetente kétszer az Orom-Völgyes-Oromhegyes irányból, és kétszer Horgos felől. Mivel azonban Horgoson sok a fogyatékos, ezért onnan keddenként is érkeznek fiatalok.

A Szent István-napi ünnepségen már láthattuk a műhelyekben készült ajándéktárgyakat, és láthatjuk majd a martonosi búcsúban, valamint a Horgosi Szüreti Napokon is. Keressük őket – érdemes.

Beszélgetésünk közben Cseszkó Mónika érkezett, a napközi otthon vezetője, aki a műhelymunkán lévő fiatalokért jött. Velük folytattuk az utat a szomszédos utcába, a szolgáltató központba.

Sok a jó szándék

Az udvaron néhány nagyfiú gyomlált éppen, a folyosón mennyei palacsintaillat áradt.

– Dolgozik a főzőműhely – szabadkozott Terényi Lívia.

Merthogy az említettek mellett van még itt kreatív műhely, drámapedagógiai, mezőgazdasági. Emellett a védencek rendszeresen úszni járnak, táboroznak, kirándulnak.

– Valóban mindig van valami újdonság nálunk, ennek az a nyitja, hogy sok új ember kapcsolódik be a munkánkba, innen a sok új ötlet. Az eredményes pályázásban segít az önkormányzat, a fejlesztési központ, jó az együttműködésünk a Vöröskereszttel, a szociális központtal. Sok a segítőkész ember, sok a jó szándék. Két alkalmazottal kezdtük a munkát, most heten vagyunk, plusz öten dolgoznak a projektum keretében. Terepi munkát is végzünk, működik a szülők klubja. Kezdetben 20, most 55 védenccel foglalkozunk. Tervünk erősíteni a terepi munkát, megszervezni az autistákkal való foglalkozást, mentálhigiénés képzést szervezni szülőknek, nevelőknek, segítőknek, mert a sérültekkel folyó munkában nagy összhangra van szükség – mondta Terényi Lívia.

A szép tárgy mindenkit elvarázsol

És mindehhez hozzátett egy örvendetes friss hírt is: a Csigabiga egyesület ugyancsak pályázatot nyert Együtt szabunk-varrunk címmel, és hamarosan megkezdi a sérült emberek tanítását egy szakavatott varrónő.

Amíg beszélgettünk, mindenki sürgött-forgott a szomszédos szobákban. Egyszer csak bejött egy lány. Szó nélkül az igazgatónő nyakába borult, és percekig ölelte. Itt ez is a munka része. Az a része, ami erőt ad a folytonos küzdelemhez.