Az ismert forgatókönyv végkifejlete

A hét elején megkezdődött a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) ingyenrészvényeivel való kereskedés. Mintegy 4,8 millió szerbiai állampolgár vált így részvényessé, hiszen valamennyien öt-öt részvényt kaptak a NIS több mint 163 millió részvényt tartalmazó kosarából. Hogy mi mindent lehet a részvényekkel tenni, s hogyan kell az azzal kapcsolatos teendőket elvégezni, mára már többé-kevésbé ismeretes a közvélemény számára, különbözőek viszont a vélemények abban a tekintetben, hogy szabadulni kell-e tőlük amint lehet, avagy meg kell várni, amíg (és amennyiben) emelkedik az értékük. A kereskedés első, hétfői napjától sokat vártak az elemzők, túl nagy érdeklődés azonban nem volt a részvények eladása iránt, 77 ezer NIS-részvény kelt el a Belgrádi Értéktőzsdén, és egy dinárral növekedett az értékpapírok ára. Bunyik Zoltánt, Újvidék polgármesterének befektetési tanácsadóját kérdeztük, mit javasol a vajdasági polgároknak az ingyenrészvényekkel történő kereskedés során.

– A börzén léteznek bizonyos szabályok, melyek előírják, hogy egy nap alatt mennyivel emelkedhetnek és mennyivel csökkenhetnek maximálisan az adott részvényárak. Ön hosszú távon, konkrétan a NIS-részvényekkel kapcsolatban, értéknövekedésre vagy -csökkenésre számít?

– Ez az a kérdés, amely mostanság mindenkit foglalkoztat. Úgy vélem az, hogy mi történt a kereskedés első napján, nem annyira lényeges, nem fogja nagymértékben befolyásolni a részvények értékét hosszú távon. A tőzsde stabilitásának megőrzését szolgálja az az érvényben lévő rendelkezés, amely kimondja, hogy egy nap alatt legfeljebb tíz százalékkal emelkedhet, illetve nyolccal csökkenhet egy részvény ára. Ha egy olyan tendencia figyelhető meg, amely nagyobb mértékű változásra utal, automatikusan leáll a kereskedés a következő napig. Már ebből kifolyólag sem lehet – a NIS részvényeinek az esetében sem – hatalmas ugrásokra vagy visszaesésekre számítani. A többi elemzővel együtt jómagam is lehetségesnek tartom, hogy a kereskedés első néhány hetében csökkenjen a részvények ára. Elvileg persze mindkét variáció lehetséges, viszont valamivel nagyobb esélye van a csökkenésnek, hiszen bizonyára lesznek olyan részvénytulajdonosok, akik mindenáron el kívánják majd adni részvényeiket – ez a kínálat növekedéséhez és a kereslet csökkenéséhez vezet, ami negatív hatást fejt ki a részvények árára. A kőolajipari vállalat 2009-ben és 2010 első felében is veszteségesnek bizonyult az ellenőrző könyvvizsgálatokat követően, s a teljes 2010-es üzleti évet figyelembe véve is kétséges, hogy nyereséggel zárjon. Mindez nem túl biztató a befektetők szempontjából, így félő, hogy többen lesznek azok, akik el akarják adni a részvényeiket, mint azok, akik vásárolni szeretnének. Sokan azért akarnak majd mielőbb túladni a részvényeken, mert egyszerűen nem ismerik a tőzsde működésének szabályait. Mindez lefelé nyomja a részvények árait.

– Ezek szerint akkor inkább azt tudja javasolni, hogy a polgárok várjanak az eladással?

– Mindenképp azt tudom ajánlani, érdemes lenne megvárni legalább azt, hogy, úgymond, leülepedjen az első markánsabb eladási hullám. Nincs ok a túlzottan nagy sietségre, mert az 505 dináros kezdőáron 2011 februárjáig biztosan el lehet adni a részvényeket. Ezt a NIS-t magánosító Gazprom vállalta fel a privatizációs szerződésben: ugyanazon az áron, amelyen a többi részvényt vásárolta, köteles megvenni a kisrészvényesek részvényeit is. Érdemes tehát várni, mert lehet, hogy néhány hónap múlva magasabb lesz az ár, s akkor eladhatjuk drágábban. Ha netán közben visszaesne a kezdőár alá a részvények értéke, akkor sem kapunk az alapárnál kevesebbet a jövő év februárjáig.

– Egyes szakvélemények szerint a NIS-részvények árának emelkedéséhez a jövőben hozzájárulhat az is, ha a Szerbiai Telekom, a Nikola Tesla Repülőtér, illetve a Szerbiai Villanygazdaság révén szerzett ingyenrészvények is a tőzsdepiacra kerülnek. Van-e ezeknek a véleményeknek valóságalapjuk?

– Szerintem ezek a részvények semmiképp sem állnak közvetlen kapcsolatban egymással. Az persze tény, hogy hétfőn Szerbia tulajdonképpen belépett a modern kapitalizmus korába. A lakosság döntő többsége immár részvénytulajdonos. Ez egy igazán jelentős változás, még akkor is, ha egy ideig, amíg az emberek meg nem tanulják az egész tőzsdepiac működését, csak döcögve halad az egész folyamat. Az is biztos, hogy a történtek hatására felélénkül a Belgrádi Értéktőzsde. Mondjuk úgy, igazi tőzsde akkor lesz belőle, ha a többi nagyvállalat részvényei is megjelennek a piacon. Az árfolyamok azonban nem igazán függnek egymástól, egyes vállalatok részvényeinek értéke leginkább attól függ, hogy az adott vállalat hogyan üzletel, nyereséggel vagy veszteséggel zárja-e az évet. A NIS esetében a 2010-es év nem túl kecsegtető, viszont tudjuk azt is, hogy a többségi tulajdonos tőkeerős többségi tulajdonosnak számít, mely racionalizációt, átszervezéseket hajt végre. Arra lehet tehát számítani, hogy két-három éven belül, amikorra igazán beérnek ezek a reformok, belső szerkezeti átalakítások, valamint a világgazdasági állapotok is kedvezőbbek lesznek, emelkedni fog a vállalat részvényeinek értéke. Akinek tehát nem sürgős eladni a részvényeket, és tud várni még néhány évet, tegye ezt. Lehet, hogy már fél év múlva is lesz egy 10-20 százalékos áremelkedés, de néhány éves távlatokban beszélve a javulás szinte biztosra vehető.

– Bizonyára akadnak olyanok is, akik vennének a meglévő részvényeik mellé továbbiakat, persze ki kicsiben, ki nagyban gondolkodik. Tudja-e ezt javasolni a polgároknak?

– Abból az egyszerű tényből indulhatunk ki, hogy ha valaki eladja a mostaniakat, az már biztos nem fog újabbakat venni. Annak viszont, akinek lehetősége van rá, hogy akár évekig várjon, miért ne, ajánlható, hogy vegyen még hozzájuk, a már említett okokból kifolyólag. Azt hangsúlyoznom kell, úgy gondolom, ezekkel a részvényekkel nagy nyereségre nem lehet majd szert tenni. Végtére egy hatalmas vállalatról van szó, s a hazai pénzügyi-gazdasági körülmények nem olyanok, hogy valamilyen robbanásszerű változás álljon be. A részvényárak emelkedésénél figyelembe kell vennünk az inflációt is, tehát az áraknak követniük kell az infláció mértékét. Ma harminc százalékos infláció feletti nyereségnél nagyobbat senki sem jósolhat.

– A közvélemény még most sem feledkezett meg, s úgy tűnik, sosem fog megfeledkezni a néhány évvel ezelőtti ezer eurós ígéretekről. Mi történt mindeközben?

– Voltaképpen nem történt semmi sem, csupán a várható forgatókönyv játszódott le. Azoknak a nagy összegekről szóló jóslatoknak, amelyek mögött egyes kormánytagok, politikusok álltak, nem volt valós gazdasági alapjuk. Nem egy komoly számításon, hanem egy igen goromba becslésen alapultak. Persze nem számoltak a gazdasági válsággal sem, de még nagyobb baj, hogy a NIS-nek egy, úgynevezett, kikényszerített nyereségét vették alapul, melyről aztán a könyvvizsgálatok során kiderült, hogy tulajdonképpen veszteség, s csak a vállalat minél jobb magánosítását szolgálta. Ezek a jóslatok tehát politikai és gazdasági célokat szolgáló, igen felületes előrejelzések voltak, amelyeket ma már teljesen hiábavaló lenne bárkin is számon kérni.