Született 1939. november 29-én, Zentán

Kicsoda Matija Bećković? A hivatalos életrajzi adatok szerint 1939. november 29-én született, Zentán. Korán elkerült szülővárosából, az általános iskolát már egy Velje Duboko nevű faluban végezte el, gimnáziumi tanulmányait Valjevóban. Általában „szerb költő”-ként határozzák meg, de a család gyökerei montenegróiak. Kétségkívül jelentős, több évtizedes, általánosan elismert és tekintélyt parancsoló irodalmi munkásság áll mögötte, melynek részletes és tételes ismertetése nem is célja, nem is műfaja ennek az írásnak. Sommásan megállapítható, a szerb költészetben és irodalomban betöltött jelentős szerepe elvitathatatlan. Egy ilyen kitüntetés kapcsán azonban óhatatlanul mérlegre kerül a kitüntetett társadalmi aktivitása, közszereplése, nyilvános kijelentése(i), társadalmi és politikai hitvallása is. Ha pedig ezeket vesszük górcső alá, nagyjából a következő képet kapjuk: Matija Bećković napjaink talán legismertebb és legelkötelezettebb royalistája. Valószínűleg a legkövetkezetesebb is: szinte mindegyik jelentősebb interjújában és megnyilvánulásában kifejti, hogy Szerbia számára a királyság az egyedüli üdvözítő államforma, hogy minden, ami a szerb történelemben és államiságban jelentős, fontos és dicső, az a királyság nyolc évszázada alatt történt, amit a köztársasági lét öt-hat évtizede csak tönkretett, lerombolt, gyengített. Állítólag szoros baráti szálak fűzik Vojislav Koštunicához, és habár az erre vonatkozó újságírói kérdésekre általában kitérő választ ad, a barátság tényét nem tagadja. Persze, ezt nem is igen tehetné: igen gyakori vendég az SZDP nyilvános rendezvényein. Egyik aláírója annak a kezdeményezésnek, hogy Szerbia esetleges NATO-tagsága kapcsán írjanak ki népszavazást, mert meggyőződése, hogy a szerb nép többsége ellenezné ezt.

Nem igazán van alapjuk azoknak a kijelentéseknek, hogy Matija Bećković nacionalista lenne. A bélyeget persze bármikor bárkire rá lehet sütni, de meggyűlne a baja annak, aki állítását Bećković műveiből és nyilvános beszédeiből kiemelt idézetekkel akarná alátámasztani, mert valószínűleg egyetlen olyan gondolatot sem találna, amelyben Bećković a saját nemzetét bármilyen módon egy másik nemzet fölé akarná helyezni, vagy becsmérlő és sértegető módon nyilatkozna bármely más nemzetről. Márpedig valahol épp ez a nacionalizmus definíciója. Az pedig, hogy a saját nemzetéről féltő és szerető módon nyilatkozik meg, hogy aggódik annak jövője és sorsa miatt, minden valamirevaló költő és gondolkodó ember alapvető ismertetőjele. Mindezek alapján tehát Bećkovićot legfeljebb „mérsékelt, egészséges nacionalista”-ként jellemezhetnénk. Ezen túlmenően az, hogy valaki épp a királyságot tartja üdvözítő államformának, vagy hogy ellenzi a NATO-tagságot, a véleménynyilvánítás szabadságának kategóriájába tartozik, ami minden, magát demokratikusnak tartó társadalomban alapvető jog, ennélfogva nincs is mit vitatkozni vele.

Mindez persze még mindig nem válaszolja meg a kérdést, akkor most jó döntés volt díszpolgári címet adományozni neki, vagy sem. A kérdés válasz nélkül is fog maradni, mert az ilyen kérdésekre nem lehet egyértelmű, kizárólagos, kategorikus válaszokat adni. Ez egyéni (vagy testületi) ízlés, vélemény és döntés dolga. Viszont van itt még egy szempont, ami talán fontosabb is az eddig leírtaknál.

Elvben egy város, egy közösség azért adományoz díszpolgári címet valakinek, mert az munkásságával, tetteivel hozzájárult annak fejlődéséhez, hírnevének öregbítéséhez, gyarapodásához. Matija Bećković esetében ez a lista igencsak szegényes. Alkotásaira nem igazán jellemző, hogy szervesen megjelenne bennük Zenta, nem ír a városhoz köthető emlékeiről, nem énekli meg a Tisza szépségeit. Ez persze nem az ő hibája, túl korán került el szülővárosából ahhoz, hogy igazán jelentős gyerekkori emlékei lehetnének, amiket megörökíthetne, alkotóvá válásának fontosabb állomásai már mind máshol voltak. De arról sincs tudomásunk, hogy például létrehozott volna egy alapítványt Zenta város fejlődése érdekében, vagy hogy tekintélyét latba vetve odahatott volna, hogy szülővárosa valami jelentősebb eszközökhöz jusson, de még csak azt sem mondhatni, hogy igazán gyakori (legalábbis nyilvános) vendég lenne Zentán. Úgyhogy végül is azt vagyunk kénytelenek megállapítani, Matija Bećković hozzájárulása Zenta város hírnevének öregbítéséhez körülbelül annyi, hogy minden, róla szóló életrajzi ismertető ezzel az adattal kezdődik: „született 1939. november 29-én, Zentán”.

Persze, hogy ez elég-e egy díszpolgári cím elnyeréséhez, azt – a véleményszabadság jegyében – megint csak mindenki önmagában dönti el.