Gyönyörű nyári délután volt, soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, minden egyes pillanatára emlékezem.

Mivel a gyermekújságnak egy cikket kellett írnom, úgy gondoltam a Dombos környéke a legmegfelelőbb hely az ötletek szerzéséhez. Leültem a kemence melletti padra és nézelődtem. Amikor felpillantottam a domb tetejére, nem hittem a szememnek.

– Ez a kis herceg! – kiáltottam.

Ő egy szempillantás alatt elém termett, és barátságosan üdvözölt.

– Te hogy kerülsz ide? – kérdeztem tőle meglepődve.

– Visszajöttem a Földre! – felelte mosolyogva – van egy küldetésem.

Az izgalomtól alig jutottam szóhoz, csak a kezében lévő bársonyos rózsát néztem.

– Már régóta figyelem a Földet – folytatta beszédét – szerintem hiányzik valami a bolygótokon.

– Mi? – kíváncsiskodtam. – Elárulod nekem?

– Igen! – majd lehajolt és elültette a virágot. – Szeretném, ha az emberek gondoznák és törődnének vele! Csak úgy fogják teljes pompájában látni őt! Arra kérlek, hogy tudasd ezt az emberekkel a Földön!

– Hát persze, hogy elmondom, de … – nem tudtam befejezni a válaszomat, mert mire feltekintettem, a kis herceg már eltűnt. Kikerestem a táskámban lévő vizes üvegemet, meglocsoltam vele a rózsát, és elindultam hazafelé.

Tökéletes cikket írtam erről a varázslatos délutánról a gyermeklapnak. Sokat beszélgettek róla a gyerekek az iskolában, a szüleim pedig azt mondták, ha felnövök, meg fogom érteni a kis herceg szavait.

Volt, ahol volt, nem tudom, merre volt, mégis volt, volt egyszer egy odvas fa. Az odvas fa mellett élt egy öregember. Ez az öregember egy nap a királyhoz indult látogatóba. De hogy ne menjen üres kézzel, a hátára kapott egy liszteszsákot és úgy indult el.

Alváshoz készülődtem. Elcsaptam a tévét, és mély álomba merültem.

Az én kutyám kis termetű, fehér-sárga foltos, barátságos jószág. A neve Buksi.

Egyszer elmentünk a rétbe Csongor herbáriumába virágokat gyűjteni. Buksit is vezettük pórázon. Arrafelé előre trappolt, tetszett neki a kirándulás. Hazafelé lógó nyelvvel lihegett. Megsajnáltuk és anyu a kezében hozta hazáig.

Szeretem a kiskutyámat, mert hűséges, ragaszkodó és nagyon okos.

FIGYELEM! A tükör nem beszél! Ez az írás kitalált dolgokat tartalmaz, hallucinációt idézhet elő. A további kockázatokról és mellékhatásokról forduljon orvosához, vagy Kovács Íriszhez...

Már hatodik éve vezet ugyanaz az út az iskoláig, és még két évig velem lesz.

Ha délelőtt járunk iskolába, fontos, hogy időben felkeljek, hogy el tudjak készülni. Minden hétköznap reggel pontosan 7.25-kor beszól nekem a barátnőm, a szomszéd lány, akivel már kiskorunk óta jóban vagyunk. „Ding, dong” – hallom a kapucsengőnk jellegzetes hangját. Gyorsan magamra kapom a kabátomat és a tornacipőmet, és már rohanok is.