Ment, mendegélt, hetedhét országon is túl, egyszer csak odaér a palota bejáratához. Kérdi tőle az őr, aki minden percben a számítógépét bámulta.
Mi járatban erre, öregapám?
A királyhoz jöttem látogatóba.
És mi van abban a zsákban?
Liszt van benne a király számára.
Az őr gondolkodott, majd így szólt:
– Figyelj, öregapám, tudom, hogy ezért a zsák lisztért jutalmat fogsz kapni. Én téged most beengedlek, ha a jutalmad felét nekem adod.
Az öreg beleegyezett és bement a palotába. A trónterem előtt állt még egy őr. Ő is csak úgy engedte be, ha a jutalma másik felét neki adja. Az öregember ebbe is beleegyezett, és bement a királyhoz. A király megörült a zsák lisztnek, és megkérdezte tőle, mit kér cserébe.
Felséges királyom, én nem kérek mást, csak azt, hogy ötven napig tiltsa be a számítógépezést?
Hogyan? Miért kérsz ilyet?
Tudod, felséges királyom, miközben hozzád jöttem látogatóba, a kapuőr elkérte a jutalmam egyik felét, az itt álló ajtóőr pedig a másikat.
Így az egyik kapja az egyik felét, a másik meg a másikat!
A király jót nevetett az öregemberen, és adott neki egy zsák aranyat. A két őr is elnyerte jutalmát. Nagyon nehezen türtőztették magukat, mert a komputer fontos volt számukra.
Az öregember boldogan ment haza, és még ma is él, ha meg nem halt.