Sírva fakadtak az ulmi magyarok

Itt minden a Dunáról szól, és közvetlenül a Dunához kötődik. A túloldalon Bayerország van, az egy másik tartomány, s a Dunának a szemközti partján Új-Ulm, azaz Naue-Ulm terül el. Igaz, hogy az egy másik tartomány, de a testvérvárosok összefogása, együttműködése példaértékű. A Duna fesztivál idején mindent karöltve tesznek, szerveznek, a Duna fesztiválra érkező Duna menti városok és régiók képviselőinek nagy megelégedésére.

Talán nem véletlen, hogy másfél évvel ezelőtt éppen itt fogant meg a Duna fesztivál (Donau Fest) megrendezésének gondolata, s lám, az idén már a hatodiknál tartanak, ugyanis csak kétévente kerül sor a nagy horderejű eseményre. Ehhez kellett egy olyan lelkes természetvédő és -imádó, mint Peter Langer, a helyi Duna Iroda vezetője, aki a mostani rendezvény igazgatója is egyben. A megnyitóra élénkzöld tornacipőt húzott, a protokoll szabályai szerint megkövetelt sötét öltönyhöz, hogy ezzel is felhívja a figyelmet a természetjárás, a környezetvédelem fontosságára és a Duna eredetiségének, szépségének megőrzésére. Feltett szándéka, hogy a fesztivál idején, augusztus 27-étől szeptember 5-éig ugyanazt az élénkzöld lábbelit fogja viselni. Azt szeretné ezzel elérni, hogy hozzá hasonlóan mások is őrizzék a Duna tisztaságát, mert ha mindenhol olyan lenne a folyó, mint amilyen Ulmnál, akkor nem fájna a feje a környezetvédőknek, hogy mit tegyenek a Dunával, hogy tisztább legyen a vize. Bárhol ihatna belőle bárki.

Ivo Gönner polgármester behatóan tanulmányozza a vajdasági sátor kínálatát

A rendezvény másik mozgatóereje Ivo Gönner, aki immár 1992 óta Ulm polgármestere. Talán ez sem véletlen, ő is szintén a szívén viseli mindazt, ami a Dunával és a Duna mellékével történik, de kimondottan koncentrál mindarra, ami a folyó két partján, a két Ulmban zajlik. Különösen odafigyelve arra, hogy a Duna eurorégió megteremtésének szellemében történjenek a dolgok.

Ulmban semmit sem bíznak a véletlenre, mindent pontosan megterveznek, hiszen két éven át készülnek a fesztiválra, ezért az idén a labdarúgó-világbajnokság miatt a szokásokhoz híven nem júliusban tartották meg a rendezvényt, hanem augusztus végén. Így biztosabbak voltak abban, hogy több lesz a látogató, a sport szerelmeseit nem csábítja el a mérkőzések közvetítése. Csak egy dolgot nem tudtak megszervezni, az időjárást. Fújt a szél, esett az eső, hideg volt. A sok csapadék felduzzasztotta és felgyorsította a folyót, vize félelmetesen hömpölygött, és az egyébként alig félméteres ulmi mederszakasz a háromszorosára nőtt. Az égiek végül megkegyelmeztek és a fesztivál megnyitójára napsütést küldtek...

A Duna partjának ulmi oldalán sátrakat, jurtákat, bemutatópultokat állítottak a fesztivál résztvevői. Hömpölygött a tömeg. Magyar szót lépten-nyomon hallhattunk. Úgy tűnt, a legtöbb fesztiváli árus éppen Magyarországról érkezett, és az is vitathatatlan, hogy folyton a magyar konyha előtt kígyózott a leghosszabb sor.

Ennyit a Duna fesztivál vásári jellegéről, térjünk át inkább a kultúrára. A vajdasági sátrat az idén Branislav Radošević munkái ékesítették, jól tervezett, ötletes kivitelezésű, művészien elkészített grafikákat láthattunk fekete pólóra nyomtatva, és azt a kiállítósátor falára akasztották ki. Mintha festményeket, képeket láttunk volna. Nagyon jót mutatott. A megnyitóünnepség után nem hiába vette az irányt a vajdasági sátor-kiállítóhelyiség felé Ivo Gönner, Ulm polgármestere. Nagyon tetszett neki, kapott is egy pólót ajándékba. Egy pohár szilvóriumot is megivott, amitől valószínűleg még szebbnek látta a művész alkotásait.

A rendezvény meghívott vendége volt Demszky Gábor, Budapest volt polgármestere, aki a vajdasági kiállítást látván így nyilatkozott:

– Gyönyörű a tárlat, tájékoztató jellegű, ízlésesen elkészített kiadványok sokasága. Fontosnak tartom Ulm és Vajdaság kapcsolatát, mert Ulm és Baden Würtenberg tartomány célja, hogy Vajdaságot és Szerbiát közelebb hozza az Európai Unióhoz. Azt hiszem, ezzel történelmi missziót vállalt magára Ulm, Vajdaság pedig élt a lehetőséggel, hogy komoly anyaggal mutatkozzon be az óriási jurtában, ami azt jelzi, hogy a vajdasági parlament, annak elnöke, és az ottani politika számára egyre fontosabb kapcsolódási pont az ulmi Duna fesztivál, maga a Duna, sőt, a Duna eurorégió stratégiájának kidolgozása is. Ezt a koncepciót Magyarország a következő évben, amikor az Európai Unió elnöklője lesz, tovább fogja fejleszteni.

A vajdasági sátor közvetlen szomszédságában a Duna Szalon elnevezésű koncert-sátort állították fel, ahol az első napok legnagyobb sikerét Aleksandar Dujin zenekara aratta, amely jobbára saját szerzeményével szórakoztatta az érdeklődőket, különösen népszerűsítve a dzsesszt. A zenekarral fellépet Zorica Belić újvidéki operaénekesnő is, aki vajdasági etno-dallamokat adott elő dzsessz ritmusban. A kétszer félórás műsor során a Vajdaságban élő és a Duna mentén lakó nemzeteknek a nyelvén adott elő egy-egy dallamot. Elhangzott a Szép a rózsám, nincs hibája, az Az a szép, az a szép és az Egy kicsi ház a domb tetején dzsesszesített operaváltozata, amelynek hallatán az Ulmban élő magyarok sírva fakadtak.

Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke volt a vajdasági küldöttség vezetője, ő a rendezvényről ezt mondta lapunknak:

– Úgy nézem, az idén sokkal több résztvevő van, mint korábban volt. Több a kiállítási stand, nagyszerű a légkör és a hangulat, felemelő érzés itt lenni, a Duna mentén élőkkel barátkozni. A vajdasági sátor megtervezésekor az idén egy új irányzatra helyeztük a hangsúlyt, ezúttal nemcsak a kultúráról hanem némileg a politikáról is, a mi rátartiságunkról, a meggyőződéses vajdasági mivoltunkról is szól a kiállított anyagunk. Ezek vagyunk mi, egy kicsit modernebb változatban. Itt-tartózkodásunk idején politikai tevékenységgel is foglalkoztunk, a Duna menti régiók és városok tanácsának ülését tartottuk meg a gyönyörű ulmi városháza nagytermében. Én indítványoztam, hogy ezentúl a tanács állandó székhelye Újvidéken legyen, ami megértésre talált a jelenlévők körében. Bízok benne, hogy a jövő júniusban Belgrádban megrendezésre kerülő Duna stratégia ötödik konferenciáján ezt a kérdést végképp elfogadják, s megvalósulhat a tervünk. Ez a szervezet egyébként a Duna eurorégió megalakításának elkötelezett harcosa, hiszem azt, hogy a lehető legrövidebb időn belül a Duna stratégia végre sínre kerül. Számomra ez azért fontos, mert felgyorsítaná az ország csatlakozását az Európai Unióhoz, ezért igyekszünk minél aktívabban részt venni a dologban.

Szombatonként zöldség- és gyümölcspiac nyílik a világhírű ulmi katedrális terén, ahol egész délelőtt vásárolhatnak az érdeklődők, de délutánra már eltűnik minden és mindenki. A zsibvásárnak nyoma se marad

A fesztivállal párhuzamosan zajlik a fiatalok találkozója Új-Ulmban, ahova Vajdaságból Kovljenić Lídia, a Tartományi Képviselőház elnöki kabinetjének szervezéssel megbízott főmunkatársa vezetésével tizenegy fiatal érkezett. Ő a következőket nyilatkozta:

– Nagyon változékony műsorunk van. A gyerekek megnézték a város nevezetességeit, megcsodálták az ulmi városházát, a régi facölöpös épületek sokaságát, szórakoztak, barátkoztak, műhelymunkában vettek részt. Mindez mellett számukra az ismerkedés volt a legfontosabb. Romániából, Bulgáriából, Magyarországról, Horvátországból, Ausztriából, Szerbiából és Németország különböző vidékeiről érkeztek a résztvevők. A tábor a topolyai Toleranciatábor mintájára jött létre.

Az újvidéki Csicsevszki Konsztantinnak a következő a véleménye:

– Nagyon tetszett a tábor, mert ilyen jellegű tapasztalatom még nem volt, sok országból voltak a fiatalok, akikkel megismerkedhettünk, barátkozhattunk. Életemben először voltam Németországban. Nagyon tetszik az ország, és maga a város is. Sok ismerőst szereztem, több nyelven beszélgettünk, éltünk a szerb-, a magyar- az angol- és a némettudásunkkal. Sok közös témát találtunk.

– Büszke vagyok arra, hogy a topolyai Toleranciatábor mintájára immár második alkalommal Ulmban is szerveztek ifjúsági találkozót – mondta Egeresi Sándor. – Mi a negyedik tábornál tartunk, ők a másodiknál, most a témakörük Európa, s látom, hogy a fiatalok sokkal közelebb érzik magukat Európához, mint ahogyan az jó néhány évvel ezelőtt tapasztalható volt. Azok, akik az Európai Unióban élnek, s azon kívül, itt találkozhatnak egymással, véleményt cserélhetnek, s bizony sok-sok közös témájuk akad. Nem véletlen, hogy Ulm a házigazdája ennek az összejövetelnek, hiszen a város összetétele is többszínű, sokrétű, mert a lakosság egynegyedét nem német ajkúak alkotják. A multikulturális közösséget nagyszerűen tudják itt tovább építeni. Nekünk pedig az a célunk, hogy elsősorban a fiatalokba fektessünk bele, a jövő generációjába, akik az Európai Unió új nemzedékévé válnak, s lassan kiképezzük őket arra, hogy meg tudjanak felelni a követelményeknek, hogy átvehessék az irányítást.