A káosz törésvonala mentén – politikai diszlexia, avagy diszgráfia?

Hiába alkotmányellenes a „biankó” lemondás intézménye, Demoklész kardjaként a népet-képviselők feje felett lóg és gátolja őket a demokrácia gyakorlásában, a szabad vélemény formálása már régen elfelejtett fogalom, és nem is illik a tisztelt ház nyugalmának megsértése. Mit hozott magával ez a folyamat? A párt újrabejegyzése a párttagság lojalitását volt hivatott ellenőrizni, megrettentő szám jött le, Szerbia minden harmadik állampolgára párttag (!?). Szerbia népessége

7 397 000 fő, (5,5 millió felnőtt), ebből:1 859 906 munkás,

1 580 339 nyugdíjas, 758 387 munkanélküli, 670 000 éhező ember, 1 301 368 ember a szürkegazdaság munkaereje, mivel semmilyen nyilvántartásban nincsenek vezetve – magyarán: feketézők, fusizók, adómentesek... (E réteg egy része a pártok titkos donátora? Az államtól való védelem gyanánt donációkban részesítik a politikai pártokat? Másik része a koldusok tábora?) és 1 600 000 párttag (!?). Tehát a nép demokratikus igába lett vonva – sikeresen!

Egyszerű matematikai logikával élve, hogy a jelenlegi pártvezetők tagjai voltak a kommunista pártnak, egy eszmét és ideológiát fújtak valamikor és ma is, eljutunk addig a tényig, hogy Szerbiában nincs számba vehető ellenzék! Bármilyen furcsán hangzik, ez nem véletlen! A mai politikai „trendek” sem véletlenek a mindenki-mindenkivel való stratégiai együttműködése, mert ugyebár az ellenzéknek kellett volna ellensúlyozni a mindenkori hatalmat, abban az időben is csak papíron létező fogalom volt, mint ma is. Egyszerűen az érdekek és azon belül a választott személyi érdekek a mérvadók, és azok még az egyházi dogmákat is felülírják! Visszakanyarodva a tényhez, hogy Szerbia egyharmada párttag, akkor eljutunk ahhoz a konklúzióhoz*, hogy minden család párt-család és egyenesen a tisztelt házból van irányítva! A parlamentáris demokráciát familiáris demokrácia váltotta fel. A familiáris demokrácia alapsejtje a család: két párttaggal, egy munkással, egy feketézővel, egy munkanélkülivel, egy nyugdíjassal és két kiskorúval...

A politikai diszlexia és diszgráfia a törvények meghozatalánál és betartásánál is jelentkező uralkodói nyavalya. A populációk térben és időben alkalmazkodnak a változásokhoz, melyek a túlélés alapjait képezik. Az egyén tűrőképessége erősíti a család ellenálló képességét a napi változásoknál. Kíváncsian figyelem, hogy az éhezők éhsége mikor csap át farkaséhségbe, mert az uralkodók e réteget figyelmen kívül hagyják...

Szerbia patriarchátusi** szemléletét ismerve az egész országot egy középpontból irányítják. A középpontban csúcsosodik az államelnöki és a pártelnöki abszolút hatalom! Alant az alattvalói rangosztályok vezérhez alkalmazkodva halmazati rangokkal és funkciókkal bár törvényellenes, de nem hatalomellenes viselkedési forma. Ebben az „új” demokratikus rendszerben a hölgyek húzzák a rövidebbet, mert már kényszerítik őket a „férfias” játékokra törvénybe foglalva, éspedig: kötelező a gyengébb nem 30%-os részvételi aránya a politika harc mezején. A törvényalkotó jól melléfogott, mert vajon melyik gyengébb, illetve kevésbé képviselt nemre gondolt? Vajon melyik nem és annak kombinációi gyengébbek manapság és kevésbé képviseltek? Értve, -irodalmi szintre emelve: jelen esetben a hölgyekre gondolt a bölcs jogalkotó, gondolva arra a pillanatra – amire még a Vatikán város nem – mi történik, ha ténylegesen a természet jóvoltából a női népesség túlszaporodik Szerbiában, akkor a kisebbségben lévén a hatalmat szerető férfiak is 30%-ban képviseltethetik magukat a mindenkori hatalomban, hát nem gyönyörű…

Szerbia vezetési stílusát ismerve ez körülbelül, akkor következik be, amikor a konklávé*** szürke füsttel fogja jelezni Rómának és a világnak első Mária pápánk felszentelését és hivatalba iktatását! A Kánaán ideérkezéséig fogadjuk-e el a politikai diszlexiát és diszgráfiát, avagy tagadjuk, ez itt a kérdés, választhattok...

Vajon jó irányban halad világunk szekere?

* Következmény, tanulság.

** A patriarchális (apajogú) családban a család legidősebb férfitagja rendelkezik a család vagyonával, ő irányítja a családtagok munkavégzését, felügyeli magatartásukat, képviseli kifelé a családot.

*** A Római Katolikus Egyház által 1274-ben létrehozott alkalmi intézmény, melynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása.