Nem Péter, hanem Ottó

I. István királyunk Gizella nevű nővérének a férjét nem Péternek, hanem Ottónak hívták, és akkor éppen Velence dózséja volt. A fiúkat hívták Orseoló Pietrónak, magyarosan Péternek. Ő volt István király jelöltje a magyar trónra. I. István tehát az unokaöccsét, nem pedig a sógorát jelölte ki utódául! Ez pedig óriási különbség! Péter anyai ágon magával hordozta az Árpád-háziak vérvonalát, ami Ottóban, természetesen, nem volt jelen! István tudta ezt már ezer évvel ezelőtt!... Árpád vérvonalából még többen éltek Istvánnal egyidőben. Ott volt nagybátyja Vazul (de őt Géza fejedelem megvakíttatta) és annak három fia, Endre, Béla és Levente, valamint Orseolo Péter. Vazul vak volt. Külföldre (Lengyelországba és Oroszországba) menekült fiai, akikből később jó magyar királyok lettek – a keleti keresztény – görögül ortodox, szerbül pravoszláv vallást vették fel száműzetésükben. I. István a nyugati keresztény egyház útját egyengette Magyarországon, de megtűrte a keleti keresztényeket is, sőt Veszprém-völgyben maga is alapított egynéhány ortodox kolostort. István féltette az országot a németektől. Túl messzire ment el a németeknek tett kedvezményekkel. Nem mert a magyar, de ortodox hitű Vazul-fiak közül trónörököst választani, nehogy ez német és pápai beavatkozásra adjon okot, ami Magyarország széteséséhez vezetett volna. Ezért választotta a nyugati kereszténységben nevelkedett, németbarát unokaöccsét Orseolo Pétert, aki sok bajt és szenvedést hozott a magyar népre, és Magyarországot a szakadék szélére sodorta. István királyunk azonban akkor ezt nem tudhatta... A Szent István-napi Magyar Szó ünnepi számában megjelent, az első magyar királyt méltató cikk írójának, szerintem jobban kellett volna készülnie.