Kuttyogatómuzsika a Tisza-parton

– Nehéz küzdelem volt. Nagyon sokat kellett dolgozni és küzdeni azért, hogy erre a mai versenyre sor kerülhessen, és végre újra kuttyogató hangját lehessen hallani. Sajnos a tilalmi rendelkezéseket olyanok hozták meg, akik ezzel soha nem foglalkoztak, nem értik a kuttyogatás lényegét, és csak azt szajkózzák, hogy a kuttyogató használatával kiirtjuk a harcsákat a vizeinkből. Erről szó sincs. Mi sportszerűen használtuk azelőtt is, és úgy fogjuk a jövőben is használni ezt az egyszerű harcsacsalogató szerszámot, és tovább harcolunk azért, hogy a kuttyogatót minősítsék újból sporteszközzé, annál is inkább, mivel profi szerszámként csupán a szerbiai előírásokban szerepel. Magával a versennyel, a körülményekkel messzemenően elégedett vagyok. Megvalósult az az álmom, hogy túltegyünk Tekiján, ahol minden évben nagy sikerrel rendezik meg a Vaskapui Aranykuttyogató versenyt. Az idei, sorrendben 28. tekijai megmérettetésen 18 csapat vett részt, itt ma 20 csapat szállt vízre. Magyarországot szegedi, szegcsői és hódmezővásárhelyi horgászok képviselik, Szerbiából pedig šabaci, újvidéki, szabadkai, apatini, bácskertesi, péterrévei, nagybecskereki, adai, csókai, zentai, tekijai, törökkanizsai, és persze magyarkanizsai versenyzők indultak. A mai versenyen azért is szurkoltam, hogy mint eddig minden alkalommal, ezúttal is sikerüljön annyi harcsát kifogni, hogy a helyezés sorrendjét ne sorsolással kelljen eldönteni. Ez is bejött, hiszen alig volt egy-két csapat, amelyik egyetlen harcsát sem fogott. Egyszerű szabályokkal, egyszerű pontozással szerveztük meg a versenyt, mert elsődleges célunk az együttlét és a barátkozás volt, amiben – merem állítani – minden várakozást sikerült felülmúlnunk. Szervezőként hálás köszönettel tartozunk a magyarkanizsai Visa-prom cégnek, amely segítette a versenyt, biztosította a nyereményeket, sőt egy csapata, élén a cég tulajdonosával, a versenyben is részt vett.

Másodikok

Az időjárási körülmények a verseny egész ideje alatt szinte ideálisak voltak. A kevés napsütés, az időnként feltámadó, de csak kisebb szél, és a kellemes, nem túl magas hőmérséklet nemcsak a horgászoknak tetszett, hanem a jelekből ítélve a nagybajszú ragadozóknak is. A mérlegelésnél kiderült, aversenyzőknek összesen 27 méretes, tehát hatvan centin felüli harcsát sikerült fogniuk, ezek összsúlya meghaladta a 47 kilogrammot. Az első és második helyezett csapat horgára 5-5 darab akadt, a harmadik helyezett már csak hármat fogott ugyan, de köztük volt a legnagyobb kifogott példány, amely bronzérmet hozott a párosnak. Az ötórás verseny során a versenyzők majdnem kétszáz méreten aluli harcsát engedtek vissza.

A dobogóra három magyarkanizsai csapat állhatott fel, azzal, hogy a második helyezett csapat egyik tagja törökkanizsai, ám a magyarkanizsai egyesület tagja. Győztes a Bosznai István–Bata Márton páros lett, öt harcsájuk 9680 grammot nyomott. Az őket követő dr. Újhelyi Péter–Szalma Gábor kettős csak hatszáz grammal maradt le az első helyről, a dobogó harmadik fokára pedig a Bata Ferenc–Pópity Mihály kettős állhatott fel. Három harcsájuk összsúlya 6780 gramm volt. A legnagyobb, 3040 grammos harcsát is ők fogták. Bata Márton, a győztes csapat tagja a következőket nyilatkozta:

Duško Rakić és Pópity Mihály a verseny legnagyobb harcsájával

– Nem számítottunk a sikerre, mivel a többszöri halasztás miatt későinek találtuk a verseny időpontját. Úgy tartom, hogy a harcsára május 1-je előtt vagy július 15-e után érdemes ráhajtani. Fenekezni is szeretek, kuttyogatni is, de talán a többféle csali miatt a kuttyogatás valamivel macerásabb. Most kagylót, gilisztát és lóbogarat használtunk csalinak. A nagyobb kapásokat figyelembe véve nagyjából 60 százalékos teljesítménnyel horgásztunk, ami jó eredmény, főleg így, a dobogó legmagasabb fokáról nézve.