
A Kinect ezzel szemben némi hátránnyal indul, ugyanis nincs még annyira kiforrva a kamera által felvett adatok elemzése. Zavaró tényező például az, ha többen vannak a kamera előtt, és nem tudja elkülöníteni az irányító embert. Ez főleg szoftveres probléma, a hibákat javítandó folyamatosan foltozzák a meghajtókat és a fejlesztőkörnyezetet, de a rendszernek megvannak a hardveres korlátai is, a mélységérzékelőnek mindössze 320*240-es a felbontása, így például az ujjaink mozdulatait már nem tudja követni, ha a testünket is figyelnie kell. Viszont mindkét eszköz működik annyira, hogy a nagyközönségnek bemutassák őket, így a Microsoft és a Sony standján is az élő próbákon volt a hangsúly. A Kinectnek a táncos, tornás játékokban mutatkozik meg az erőssége, a teljes testes mozgáskövetés eddig nem tapasztalt lehetőségeket nyit meg. Így elmondható, hogy a két mozgásérzékelő rendszer nem kötelezően állít konkurenciát egymásnak, amíg a Microsoft a jövő felé kacsingat kísérleti technológiákkal, addig a Sony a hagyományos játékokat kedvelőknek készített alternatív kontrollert.