A képen látható rokka története – más, bemutatásra kerülő tárgy történetéhez hasonlóan – összefonódik vidékünk és nemzetünk történetével. Félő, hogy ha csupán néhány szóban lenne módunk írni róla, óhatatlanul is olyan pátosz lengné körül, ami már felettébb ingerelné az olvasót. A rokkán látható évszám és az évszám keretéül szolgáló és jól kivehető piros – fehér helyett alapszín – és zöld, tehát a nemzeti színek arra utalnak, hogy nem a szabadkai Városi Múzeum rokkagyűjteményének szokványos darabja kapcsán szeretnénk tárgyismertetőt, egyszersmind művelődéstörténeti és néprajzi népszerűsítőt írni.

A Magyar Szó hasábjain már szóltunk az érzelmi intelligencia fontosságáról, arról a képességről, amely segítségével képesek vagyunk észlelni, felismerni és kialakítani az érzelmeket, ezáltal megérthessük, tudatosítsuk magunkban és másokban az érzelmeket, és tudatosan szabályozni tudjuk őket, így elősegítve az érzelmi és intellektuális fejlődést és az alkalmazkodást. Szóltunk arról is, hogy Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia kutatásának atyja az érzelmi képességek két nagy csoportját különbözteti meg: az egyik oldalon a személyes érzelmi képességeket (én-tudatosság, önbizalom, önszabályozás, önkontroll, megbízhatóság, alkalmazkodó- és újítókészség, motiváltság stb.), a másik oldalon a szociális (társas) képességeket, melyekhez a szociális tudatosság, a befolyásolás, a hatékony kommunikáció, a konfliktuskezelési és együttműködő készség, a csoportképesség és az empátia is tartozik. Hiszem, hogy alapvetően sérül minden emberek közötti kapcsolat, ha valamelyik személynél valamilyen szinten nem létezik empátia. Számos segítő, emberekkel kapcsolatos foglalkozáshoz nélkülözhetetlen képesség. Az orvos, az óvónő, a tanító, a tanár, a pszichológus munkájában elsődleges fontosságú képesség.

Azt hiszem, nagyon sokan voltunk úgy április 12-én, pénteken este a zentai Művelődési Házban, hogy na azért, egy dolgot még ennek a Cseh Tamásnak sem hiszünk el. Pontosabban épp neki nem hisszük el. Azt, amikor – kezében gitárral – kiáll a közönség elé, és az első nóta strófáját így kezdi: „Ne higgy az énekesnek…” Nem, nem ezeknek a daloknak, ezeknek a szövegeknek és ennek az előadónak nem tudunk nem hinni. És ebbe talán jobb, ha te is belenyugszol, Cseh Tamás.