Felháborodást váltott ki az újsághír, amely szerint a gučai gyülekezésen kiskorú gyerekeket táncoltatnak (pénzért). Még nagyobb volt a felhördülés a helyi rendőrség ezzel kapcsolatos első nyilatkozatára. Valami olyasmit mondtak, hogy a népünnepélyen mindenki vendég, az esettel kapcsolatban pedig konkrét utasítás nyomán intézked(het)nek. Magyarán: majd ha odaszólnak nekik. Addig a négy-ötéves kislányok táncolhatnak a (részeg) vendégek előtt.

Egykor úgy képzeltem, hogy a rendőr bácsi mindenkinél jobban tudja, hogy mi a jó s mi a rossz, s az alapján is cselekszik. Az évek során rájöttem, hogy ez nem éppen így van. Akkor meg abban bíztam, hogy vannak törvényszabályok, amelyeket a rend éber őrei álmukból felébresztve is ismernek, azok pedig mindenkor és mindenkire vonatkoznak. Azokban pedig leírták, hogy mit szabad és mit nem. Most (végre) megértettem, hogy csak a feljebbvalók beintésére lehet biztos határt vonni a jó és a rossz között. Már azt is értem, hogy a motoros találkozókon miért lehet a rendőrök jelenlétében besörözve, bukósisak nélkül száguldozni. Azt is értem, hogy miért állít meg engem a rendőr, hogyha netán papucsban biciklizek.