Felcserélték a lencséket

Másnap visszamentem az üzletbe a panaszaimmal, azt feltételezve, hogy a gyárban véletlenül kicserélték az üvegeket. A jelenlévő doktor úr azt mondta, hogy ez nem lehetséges, az „öreg” biztosan nem cserélte fel, ez az én szemüvegem, és különben is: az átvételkor nem vizsgálta meg a szememet, ezért nem tudhatja, hogy látok-e a szemüveggel vagy sem! A következő pillanatban pedig szitkok áradatát zúdította rám, hadonászva, kiabálva, hogy csaló vagyok és szemtelen, többször hangsúlyozva, hogy szégyelljem magam. Tőle akarok új szemüveget kicsikarni! Hazudok, eddig sem láttam ezzel a szemüveggel, és többé nem is hajlandó velem foglalkozni. Nem tehettem mást, szó nélkül kifordultam az üzletből. Megjegyzem, ez alatt az idő alatt jelen volt a két alkalmazott és két-három ott várakozó ember is. Ez után a szörnyű inzultus után az utcán az első padon feltartóztathatatlanul kisírtam magam, majd elmentem egy másik optikushoz. Elmondtam, hogy mi történt velem, rögtön a számítógép elé ültetett, és megvizsgálta a látásomat. Összehasonlította a szemüveggel, és meg állapította, hogy elvileg látnom kellene vele. Végül is rájött, hogy fel van cserélve a két üveg, a jobb a ballal. Ennyi volt a baja, és ezért kellett idős koromra elszenvednem ezt a megalázó inzultust. Természetesen visszamentem, hogy megmondjam, mi volt a baj. A doktor úr láttomra bement egy másik helyiségbe, és eszébe sem jutott bocsánatot kérni minősíthetetlen viselkedéséért. Helyette megtette ezt az egyik alkalmazott hölgy.