A fáradhatatlan horgász innovátor

Attilát, akinek vitrinjét 4 vb-bronzérem, 4 Klub vb-bronzérem és kétszeres magyar bajnoki cím ékesíti, fáradhatatlan, agilis, fanatikus horgásznak tartják barátai. Ahogyan mondják, bárhol megjelenik, magával viszi szokásos eleganciáját, egyszerűségét és nyugodtságát. Ha nincs a vízparton, akkor is a horgászattal van elfoglalva, hiszen folyton azon töri a fejét, hogyan lehetne valami új és roppant fogós dolgot megvalósítani. Legyen az egy szerelék összeállítása, horgászat közbeni csalivezetés, vagy éppen egy csalikülönlegesség tesztelése. Jó horgásztárs, de a horgászboltjában is készséges és segítőkész, mint egy jó kereskedő. Attilát Makón, szülővárosában kerestük fel és megkértük, hogy néhány szóban mutatkozzon be a Magyar Szó olvasóinak.

• Attila, mikor és hogyan kezdett el horgászni, mit és milyen eredményeket hozott a horgászat?

– Horgászni gyerekként, hatéves koromban kezdtem a barátokkal. A finomszerelékes horgászat alapjait a romániai Aradon Heidrich Rudi bátyámtól, anyai nagynéném férjétől tanultam a nyaranként ott töltött két-három hét alatt. Tőle tanultam meg az alapokat, a horogkötést, a szerelékkészítést. Az ő segítségével készítettem az első kézzel gyártott balsafa úszókat, és ő tanított meg szárított aranyfűzfa vesszőből „finom” keszegező botot készíteni. Később ifjúsági táborokban, hozzáértő felnőttek keze alatt gyarapíthattam ismereteimet. Tízéves koromtól már versenyeken is részt vettem. Első emlékezetes eredményem az országos ifjúsági öttusán elért második helyezésem volt. A verseny tíz első helyezettje lett Magyarország tíz első vizsgázott horgásza. A jutalom viszont részvétel volt egy csehországi nemzetközi horgásztáborban. A versenyhorgászat lassan életem fontos részévé vált. Később Ambrus Tiborral és Barna Szilárddal egymást segítve gyarapítottuk horgásztudásunkat a makói HE színeiben versenyezve. Együtt ismerkedtünk a szerbiai, vajdasági vizekkel, és részt vettünk a Tisza-kupa versenysorozat egyes versenyein is. Később felperegtek az események, országos csapatbajnokságot nyerve a nottinghami klubcsapat vb-n találtuk magunkat. Meghatározó élmény volt számomra az addig csak újságból ismert nagy nevek között horgászni. Ezt a világbajnokságot még 13 követte. A Kalocsa Browningban, később a Délpest Maverban horgásztam. Az eredményem négy csapat-bronzérem, valamint egyéniben egy csehországi második és egy horvátországi első hely. Magyar válogatott tag 15-ször voltam, és ez alatt az idő alatt négyszer állhattam a vébé dobogójának harmadik fokán, csapat bronzérmet nyerve. Magyar egyéni bajnok és ezüstérmes egyaránt kétszer voltam.

Erdei Attila és Szarka Imre a Maconka-kupán

• Milyen vizeken horgászott? Kedvenc horgászvize?

– A kérdés számomra nehezen megválaszolható. Európa szinte összes országát megjártam a versenyhorgászatnak köszönhetően. Horgásztam nagy dévérekre Írországban, Németországban, gyönyörű compókat fárasztottam Franciaországban, pontyoztam már Olaszországban az Arnon, Sevillában, Toledóban és Portugália folyóin. A déli vizek emlékezetes torpedója a mulet is többször nyújtogatta rakósbotjaim gumiját. A teljesség igénye nélkül megemlítem még Plovdivot, Kievet és a finnországi Lappenrantét, valamint a német Brandenburg várost mint megannyi szép emlékem helyszínét.

• A finomszerelékes horgászatban kiemelkedő eredményeket mutat fel. Mi a kedvenc horgászmódszere?

– Kedvenc módszerem minden, amit készség szinten el tudok sajátítani és eredményesen tudok alkalmazni. Élvezettel waglerezek finom szerelékkel dévérre a Velencei-tavon. A slider szerelék eleinte feladta a leckét, de kitartó munkával elsajátítottam és ma már szívesen alkalmazom mind a mély állóvizeken, mind az áramló vizű csatornákon és folyókon. A rakósbot a versenyhorgászat kihagyhatatlan eleme. Bolóval Boszniában szedegettem ki nagy élvezettel a joljákat. A hosszú spiccbotnak az egyik magyar bajnoki címemet köszönhetem. Talán nem a kedvenc módszerem, de a Velencei-tavon sneciből is fogtam már több mint 13 kilót három óra alatt. Pontyra rakózva a gyirmóti hatórás forduló alatt fogott 124 kilogramm az egyéni rekordom. Feederezni körülbelül hat évvel ezelőtt kezdtem komolyabban. Először a finom módszerekkel ismerkedtem meg, ami így utólag jó döntésnek tűnik. A dupla hurokban csúszó hengeres drót kosárból és 50 cm-es vékony előkéből álló végszerelék szinte láthatóvá teszi a víz alatti eseményeket. Ez az alap amire a method módszer alkalmazása később ráépíthető. A feeder technikánál nagyon fontos a pontos horgászás, a pontos etetés. Lényeges a zsinór kiakasztása is, avagy a zsinórjelölő használata. Legalább ilyen fontos a megfelelő végszerelék összeállítása. Az etetőanyag többnyire csalogat, a szemes és az élő csali az, ami helyben tartja a halat. Legfontosabb a halak etetőanyaggal történő koncentrálása, ezután megfogni őket már „gyerekjáték”. Leggyakrabban használt keverékem saját gyártmányú, 2 kilogramm EA speciálból és 1 kilogramm Maros XXL lite-ből áll, Maros mézes aktivátorral ízesítve. Ezt a finom módszernél használva csontival, pinkivel, szúnyoggal dúsítom, a távoli nagyhalas horgászatokon pedig kukoricával, kenderrel, nagy szemű morzsával és 6-8 mm-es etetőpellettel.

A zentai rakparti zsákmány

• Könyvet is adott ki Feederbotos horgászmódszerek címmel?

– A horgászat eme változatát egyre többen érzik magukhoz közelinek, hiszen fenekező módszerről szólok benne, ami eleve nagyobb halak fogásának lehetőségét csillantja fel az átlaghorgász előtt. A könyvben a feederbottal, a hozzá való orsóval, zsinórral, horoggal, valamint a különféle végszerelékekkel foglalkozom, de beszámolok egy-egy emlékezetes horgászélményről is, ami ennek a karcsú, de acélosan erőteljes bot használatának köszönhető. A method módszernél kiemelném, hogy a legfontosabb a legoptimálisabb végszerelék összeállítása, hiszen itt a csali felszippantása és az akadás is jórészt a szereléken múlik.

• Az etetőanyagokon kívül csaligyártó is. Mit kell tudnunk a jó csalikról?

– A jó horgász mindig kutat a legmegfelelőbb csali után. Így jött be nekem is a gondolat, hogyan lehetne a bojlirollerhez hasonlóan olyan eszközt kieszkabálni, amivel házilag is tudnék fúrt pelletet előállítani saját recept alapján. Hát ebből lett az EA MAROS pelletnyomó, amelyet kiegészítettem a hozzá való pellet porokkal is, kiszabadítva így a házi pelletgyártás szellemét a palackból. Otthon ha készülődök a konyhában, az elsős lányom már csak annyit kérdez tőlem félvállról: Ma mit csinálsz, etetőt, horgos pelletet, vagy kísérleti adagot? El kell mondanom, hogy a nagy nyomással készült gyári pelletekkel szemben a kézzel nyomottak sokkal porózusabbak, ezáltal könnyebben magukba szívják a folyékony aromákat. Ezeket később a vizben ugyanolyan intenzitással adják vissza a környezetnek, és így csalogatják folyamatosan a horoghoz a halakat. Mostanában valóban elég sokat foglalkozom ezzel, hiszen kit ne vonzana az 5-10 kilogrammos pontyok zsákmányolásának lehetősége, pláne versenykörülmények között. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az idei Maconkai páros feeder versenyen füzérben másodszor is megszereztük a győzelmet, amihez volt köze a saját kezem által gyártott pelleteknek is. Természetesen fontosak a módszerhez a használt botok, orsók és egyéb eszközök is. Jómagam általában négy-öt féle feederbotot tartok hadrendben. A leheletfinomtól a 200 grammosig. Sajnos a botok mindegyike állandó gyakorlást kíván, ha profi módon szeretné őket alkalmazni az ember. Talán a 3,90-es 200 grammos Extremó feederrel kell a legtöbbet törődnöm a 100 méter feletti pontos dobások végrehajtásáért.

Feederbottal a vízparton

• Tervei?

– Nyár van, a versenyek zöme még hátramaradt az évben, itt a klubb-bajnokság, az egyéni országos, valamint ezek előversenyei. Szeretnék az idén induló magyar feeder bajnokságon is részt venni, és remélem a korábbi évekhez hasonlóan az évet a nagybecskereki eszkimó kupán zárhatom majd a régi barátaim körében – ismertette velünk a fáradhatatlan nagymester a tennivalókat a beszélgetés végén.

Mi pedig megköszöntük Attilának a szívélyes fogadtatást és ígéretet tettünk a nagymesternek, hogy ismét találkozni fogunk a zentai kupaversenyen és nagybecskereki profi kupán.