(Fotó: Dávid Csilla) Jelmezekből nyílt kiállítás egy szokatlan helyen: az újvidéki YO-YO klubban, a Braća Ribnikar utca 21-ben. Az alkotók sem átlagos művészek, hiszen a Vajdasági Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Központ tagjai. A jelmezeket a központ két szakcsoportjának ügyes kezű diákjai dolgozták ki Fődi Évának, az intézmény vezetőjének az irányításával, a kiállítást viszont az Ars Akademija Képtárral közösen hozták létre. A szokatlan helyszínre azért esett a választás, mert itt azok is betekintést nyerhetnek a gyermekrajzok világába, akik egyébként nem járnak kiállításokra. Az Alkotni jó elnevezésű tárlat augusztus végéig tekinthető meg.
A múlt héten gyermekzsivajtól volt hangos a módosi református imaház. Huszonöt különböző vallású helybeli, káptalanfalvi, bókai, ürményházi, nezsényi, kanaki és újvidéki gyermek ápolta anyanyelvét, gazdagította hitét a táborban, amelyet a budapesti Ágoston Sándor Alapítvány szervezett. A táborvezető Ruzsa Nagy Zoltán lelkész-tanár és Imre Zita volt. A programban szerepeltek bibliai történet-dramatizálások, kézművesség, készítettek kollázsokat, rajzoltak, tanultak egyházi énekeket és népdalokat, sportoltak. A módosi anyanyelvápolást a tanév folyamán szintén ez az alapítvány támogatja. Nem csupán Vajdaságban tevékenykednek, hiszen húsz éve Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken is rendeznek táborokat, felújítanak templomokat, gyülekezeti házakat (a módosi imaház is nekik köszönhető), és támogatnak árvaházakat. Az alapítvány érdekessége, hogy református teológusok hozták létre, és a trianoni döntés után létrejött délvidéki református egyház első püspökéről, Ágoston Sándorról nevezték el.
Robert Tilly új együttest alapított – Világhírű előadók örökzöld számait dzsesszesítik meg
Robert Tilly szabadkai zenész 2007-ben megtartotta búcsúkoncertjét, de végül mégsem köszönt el a közönségtől. Azután is fellépett, legutóbb az Art Moziban Neil Young és Bob Dylan szerzeményeit elevenítette fel.
Azóta egy új együttest is alapított, ezért úgy gondoltam, számon kérem tőle korábbi búcsúzását.
Búcsúkoncertet adtál, de nem búcsúztál el. Mi történt időközben?
– Valóban úgy terveztem, hogy stúdiózenészként dolgozom tovább. A zenélést persze nem akartam abbahagyni, csak a koncerteket. Időközben a rádióban dolgoztam, ami eléggé elvette az időmet, és nem is vonzott már annyira az élő fellépés, mint fiatalon. A búcsúkoncert után néhányszor mégis engedtem a rábeszélésnek, és koncertet adtam, legutóbb az Art Moziban. Most viszont munkahely nélkül maradtam, és úgy éreztem, egyre kevesebb lehetőségem van. Az idei fesztiválokról lecsúsztam, Budapesten is körülnézhetnék, de 51 éves fejjel már nem hajt a kalandvágy. Nem vagyok szervező típus, én már csak azt szeretem tudni, hogy mikor és hol kell fellépnem. Nem is tudnék hogyan hozzáfogni. Igaz, hogy 19 lemezt és 12 könyvet kiadtam, sok képzőművészeti tárlaton vettem részt, de most úgy érzem, megint a nullán vagyok.
Ünnepek és hétköznapok – Dr. Silling István köszöntése
A hatvanesztendős Silling István nyelvész, néprajzkutató, művelődéstörténész, a nyelvtudományok doktora munkásságát méltatta Kupuszinán az az ünnepi rendezvény, amelyen a szerző legújabb kötetét mutatták be. Az Ünnepek és hétköznapok című tanulmánygyűjtemény a vajdaságiak hajdani és mai népéletéről közöl írásokat. A Petőfi Sándor MME könyvtárának termében összegyűlt népes közönséget, valamint a könyvet megjelentető Életjel Kiadót képviselő Dévavári Beszédes Valériát Janovics Mária magyartanár üdvözölte. Az ünnepelt életútját, munkásságát ismertetve elsősorban a szülőfaluhoz való szoros kötődésre mutatott rá, mint motivációra a kutatómunkában, hangsúlyozta továbbá a tanári útmutatást – főként Penavin Olga részéről –, ami segített felismerni e közösség eredeti értékeit.
BÁNÁTI ISKOLÁK
Nagykikindai helyzet 1.
Ezen a héten a bánáti iskolákról olvashatnak lapunkban. Megtudhatják, hogy beszélgetőtársaink miként látják a magyar oktatás helyzetét Nagykikindán, Mokrinban és Kisoroszon.
Nagykikindán nyolc általános iskola működik. Kettőben, a Fejes Kláráról és a Szent Száváról elnevezett tanintézményekben magyar tagozat is van. A település mintegy ötezer főt számláló magyarságának (az összlakosság 12 százalékát teszik ki) e két iskola közül kell választania, ha a magyar tagozat mellett döntenek. A város fiataljait egykor a Nagykikindai Diáksegélyező Egyesület (NDE) próbálta összetartani. Az egyesület tevékenységével kapcsolatban használt múlt idő indokoltságáról kérdeztük Kerekes Lászlót, az NDE leköszönőben lévő elnökét.
– Közösségi összejöveteleket rendeztünk március 15-én vagy Mikulás napján, emellett tavaszi és őszi ünnepségeket, csomagosztást (melyek szervezését később a Művelődési Otthon, majd a Vajdasági Magyar Szövetség vette át), előadásokat is tartottunk a 15-17 gyermeknek. Végül aztán megromlott a viszonyunk a vezetőséggel, vádak hangzottak el ellenem, így tíz évi munka után leálltunk.
