Az augusztus 10-étől 17-éig tartó tábort a Vajdasági Magyar Ifjúsági Központ támogatásával tartották meg. A szervezők ezúton szeretnének köszönetet mondani a szponzoroknak, valamint mindazoknak, akik a segítségükre siettek, és egyúttal sajnálatukat is kifejezik, hogy Topolya önkormányzata semmivel sem járult hozzá az egyhetes tábor lebonyolításához. A fiatalokból, főként egyetemistákból álló csoport egyébként valóban kitett magáért: a délelőtti és délutáni csoportmunkákhoz régiónk legkiválóbb szakembereit, a szabadidős foglalkozásokhoz kellékeket, finom reggelit, ebédet és vacsorát biztosítottak, továbbá aprólékosan kidolgozott napirendet készítettek. Ezalatt az egy hét alatt jutott idő a kézműves mesterségek elsajátítására, a lovaglásra, a gitározásra, a tűzzsonglőrködésre, sőt az ismerkedésre, az önfeledt barátkozásra és a csoportos fürdőzésre egyaránt. A táborlakók tisztálkodási lehetőségei is megfelelőek voltak, és a rendkívüli szerencsének tudható be az is, hogy a sátortábor helyét az iskolaudvarban, az állandó hűvöst adó fák alatt jelölték ki. És – ami a legmeglepőbb – mindezt csak négyezer dinárért. A sátorozók külön örvendhettek az időjárási viszonyonyok alakulásának is, mert – a magas páratartalom és a tikkasztó meleg ellenére – környéküket szinte mindennemű csapadék elkerülte. A nemezelő, batikoló, agyagozó, valamint a tábor egyéb foglalkozásait igénybe vevő fiatalok valódi remekműveket készítettek. Ezalatt az egy hét alatt nem csupán azokat a készségeiket fejleszthették tovább, amelyek létezéséről már tudtak, hiszen a jól strukturált napok során újabb és újabb dolgokat fedezhettek fel magukban. A zömében középiskolásokból álló csapat nap mint nap próbára tehette kézügyességét, mozgékonyságát, szabad folyást adhatott azoknak a kreatív hajlamoknak, amelyek a tovasuhanó hétköznapokban megközelítették az elkorcsosulás határát. A hagyományos foglalkozások arra is módot adtak, hogy kiveszőfélben levő anyagokkal, technikákkal ismerkedjenek meg: betekintést nyerhettek a kovácsmesterségbe, megismerhették, megtapinthatták a mára már csak képeken és szótárakban leledző lószőrt, az agyagot, a gyékényt és a fonatlan gyapjút mint nyersanyagokat. Műhelytitkokat leshettek el olyan iparművészeti szakemberektől, mint a korongozó vagy az üvegfestő. Napjainkban teljes foglalkozáscsaládok, iparágak halnak ki, és sokszor nem is az a kérdéses, hogy el szeretnénk-e sajátítani, hanem hogy nincs kitől megtanulni. A tábor létrejöttének oka pontosan ebben a hagyománytovábbításban, az anyagi tudás átadásában rejlik. A fiatalok a megszerzett ismereteket a jövőben a gyakorlatban is hasznosítani tudják. Egy kis gyakorlattal és rendívül alacsony befektetéssel inget, párnahuzatot batikolhatnak, táskát, tolltartót, mellényt nemezelhetnek, gyöngyből, lószőrből fülbevalót, nyakéket csomózhatnak, gyékényből ékszeresdobozt fonhatnak maguknak. Az anyag nem veszik el, csak átalakul...