Eszement párhuzamok

Ez nincs többé, de a MIRK és az azóta létrejött két új kezdeményezés: a Petőfi él! meg az Ezer vers egy nap alatt… minden évben megrendezésre kerül. 1998-ban Szenttamás volt a MIRK házigazdája. Mint mindig, akkor is jól sikerült. A helybeli fő szervező, Kiss Júlia megtapasztalhatta, hogy mennyi erőfeszítéssel jár egy ilyen rendezvény irányítása. Nem is annyira a saját bőrén érezte, hanem a mi egész napos, megszakítás nélküli munkánkban látta: a bonyolult osztályzási rendszert és a vele járó adminisztrálást, a 40 tagú zsűri irányításával járó rendkívül kimerítő türelemjátékot és a klubok elnökeivel való egyeztetéseket. Ha probléma adódik, addig folynak a „diplomáciai” egyeztetések, akár a zsűrivel, akár a klubelnökökkel, amíg meg nem születik az egyesség. Nincs még egy olyan rendezvény Európában, amelyen minden kiállítási darabot szakbizottsággal értékeltetnek. A MIRK egyedülálló ebben. Nyilván ez a sajátossága tette újból vonzóvá a szűkebb Szerbia nőegyleteinek: az užiciek, nišiek, Niška Banja-iak, a belgrádiak, de még a montenegrói plevljaiak is izgalmasnak tartják a megmérettetést, a klubok közötti versenyt. Mint mondták, eleget jártak már olyan vásárokon, ahol véleményezés nélkül osztogatták az okleveleket. A MIRK-en minden kérdésükre választ kapnak a zsűritagoktól. A MIRK műfajában is állandóan fejlődik, megújul. Hangsúlyt kapnak a férfi kézműves munkák, értékmentő, hagyományápoló témájú makettépítési pályázatot hirdet immár 5 éve; bemutatkozási lehetőséget kínál az amatőr festőknek, grafikusoknak, fotósoknak. Több mint egy évtizede képzőművészeti pályázaton vesznek részt az óvodások és iskolások; a MIRK bemutató kiállítási anyaggal szorgalmazza a ma is élő gyűjtési ágak művelését: a bélyeg- és képeslap gyűjtést. A MIRK fennállásának 28. évében, 1998-ban a Szenttamáson megtartott sikeres kiállítás után a helybeli fő szervező gondolt egy nagyot, és azok a klubok között – amelyek nem vágytak rá vagy féltek a megmérettetéstől – szövetségesekre találva megalakította a Vajdasági Kézimunka-kedvelők Szövetségét. Azóta minden évben tudatosan ugyanarra a dátumra teszi az értékelés nélküli, egyszerű, olykor az igényes rendezést is nélkülöző kézimunka-kiállításait, amikor mi szervezzük a tavaszi iskola szünetben a MIRK-et, a Nemzetközi Kézimunka és Gyűjtemény Kiállítást. Ha megjelentettem a Magyar Szó szombati számában, hogy a következő MIRK Péterrévén lesz, akkor a hétfői lapban már ott volt az ő meghívójuk ugyanarra a dátumra, csak Földvárra. És ez a párhuzamos eszement ellenszervezés így megy már tizenkét éve. A kiállítók keresik a bemutatkozási lehetőségeket, és mi sose mondtuk, hogy másutt ne állítsanak ki. A túloldalról viszont fenyegető tiltások is elhangzottak. Az üléseket Kiss Júlia minden alkalommal így kezdi: Életcélom továbbra is a MIRK és Badáék megsemmisítése. (Magyarázat nincs) Úgy tudom, hogy csak a kulai Juhász András kérdezte meg: mit jelent ez a nagy gyűlölködés, hiszen Badáék eddig két marokkal osztották nekik az elismeréseket, az aranyérmeket, serlegeket. Egyre fogyunk mi, magyarok, akkor miért kell gyorsítani a véget. Tavaly, Temerinben jelentkeztek hamarabb, idén pedig Topolyára is hamarabb értek oda. Fittyet hányva arra, hogy április 10-én, a MIRK ZÁRÓRENDEZVÉNYÉN HIVATALOSAN BEJELENTETTÜK: Topolya lesz a 2011-es MIRK helyszíne. Ezt a sajtó egy része is közzétette annak idején. Várjuk a topolyaiak döntését.