Messi, a delfinek és én

Készülődve a találkozásra elolvastam egy-két dolgot róluk és mondhatom valami egészen különös vonzalom formálódott meg bennem. Nagyon sokféleképpen képzeltem el köztük és köztem az első „kézfogást”. Hamilton szigetén (Queensland állam, Gold Cosat - egyik legszebb nyaralója) találkoztam szemtől szembe néhánnyal... ezek közül egy megkedvelhetett, mert minden nap oda jött hozzám! Valami egészen különös melegség volt a szemében és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam valahogy furcsán megilletődve. Olyan volt az érzésem, hogy beszélgetünk, bár én nem szóltam egy szót sem. Majdnem minden reggel egy kislány is odakéredzkedett „hozzánk”. Tőlem megtűrte, talán még élvezte is, az érintésemet, de amikor a kislány hozzáért nyomban elsüllyedt! Szegénykém el is sírta magár nem egyszer. Spirituális pillanataim voltak ezek, amikor a természet hihetetlen lehetőségeit éreztem, majd kétségek fogtak el, melyeket a tenger misztikus erői váltottak fel... Imádtam, ezeket a perceket és fogadkoztam , hogy jövőre is eljövünk... persze nem mentünk valami miatt. Évek után tértünk vissza, de a nyaraló új tulaja nagyon drágának tartotta a delfincsoport eltartását...

És egy 1986-os emlék: Árok Ferenc, az ismeretlen kislány és a delfin

Mindezt az egyik sportlapban megjelent fotó juttatta eszembe, különösen azért, mert a képen Messit és a párját két delfin „csókolgatja”. Hihetetlen érzés lehet, még egy olyan nagy játékosnak, is mint Messi, akit milliók istenítenek, nemcsak Barcelonában. Sokért nem adnám ha én is úszhatnék egyet ezekkel (az sem rontana semmit az élvezetemen, hogy „betanítottak!) a csodálatos emlősökkel... mert nem halak ezek! De nem ám!

Íme mit mond a mindent tudó számítógép: „ Különböző kutatócsoportok számos kísérlete magas szintű memóriát, komplex gondolkodási képességeiket bizonyítják. A delfinek képesek új viselkedéstípusokat kifejleszteni, fel tudják mérni társaik (és az emberek) szándékait, motivációit, kifinomult kommunikációs rendszerrel rendelkeznek és felismerik magukat a tükörben, amit bizonyos kutatók az öntudat egy formájának értelmeznek”. Nos, olvasva ezt, az a véleményem, hogy körülöttem nagyon kevés delfin és nagyon sok keszeg van.

Egyveleg és zagyvalék

Ha egy pillanatra magara hagyna az a bizonyos ...heimer, akkor megmerném kockáztatni memóriámat és idézni, hogy a német labdarúgó vállalat keretében 11 nem német volt, tehát majdnem fele. Nos, ezen nem is olyan könnyű túltenni, hacsak nem Franciaországról van szó. Nem mondok nagyot, ha azt mondom, hogy válogatottjukban több a „f” vagy a „sz”, mint a fehér (Caucasian) az „ef” kékeket jelent, az „esz” meg színest, hogy mindenki választhasson ízlése szerint. Egyiknek sincs rasszista jellege az én tudatomban. Hogy ki mit mond arra, hogy a győztes francia női váltóban „csak” négy f, vagy sz volt ma már nem téma, mert megszoktuk, hogy az afrikai sportolók bizonyos atlétikai számokban verhetetlenek. (Márpedig Franciaországnak nagyon sok „érdekeltsége” volt Afrikában). Azok voltak, míg meg nem jelent az a vékonydongájú, sápadt arcú fiatalember, akire tavaly Újvidéken, az ókontinens atlétikai ifi bajnokságán figyelt fel a világ. A Lemaitre név ma már nagyon szépen cseng. Mindenkit megelőzött százon és a kétszer hosszabb távon is. A váltóban is EB győztes, de itt már „szüksége volt” három afrikai „vendégmunkásra.”

A napokban az a hir kapott szárnyra, hogy a Liverpool, ha megveszi egy Keneth Huang nevű kínai milliomos mindent megpróbál, hogy Torres mellé megkaparintsa Messit is! Na, ez aztán nagy pénzébe kerülne neki az már szent. Érdekes, hogy még egy vevő van a láthatáron. Jaja Kirdi egykori szíriai labdarúgó áll egy kanadai és szíriai befektetők élén, akik hajlandók megadni azt az árat, amit az amerikai tulajdonosok kérnek a klubért és ezen felől kifizetnék a pirosak adósságait – kb. 374 millió amerikai dollárt is!

Minden idők legjobb kézilabdázójának kiáltotta ki a Nemzetközi Kézilabda-szövetség Svetlana Kitićet. Nem kevesebb mint 84,1% szavazatot kapott!

Talán sosem bőgtek le ilyen csúnyán a szerb labdarúgó klubok, mint az idén. Még meg sem kezdődött a hazai bajnokság s négyből három máris teljes gőzzel csak erre a versenyre összpontosíthat, mert kiesett a kontinens versenyéből. A legkevésbé „sértő” a Spartacus (2:1 és 0:2) egygólos összesített veresége. Nem volt elég ideje az új edzőnek az új játékosokkal nagyobb sikerre. Az OFK Beograd még egyszer bemutatta, hogy miért nem kellene bent lennie a legjobbak versenyében, se pénz, se posztó! Az utóbbi két évtized legfontosabb meccsét hatezer ezer ember nézte, minden ezerre jutott egy gól, de valahogy rosszul voltak „elhelyezve”. Most is ugyanaz az ausztrál, név szerint Kewell, volt végzetes a szerb csapatra, az ötből kettőt rúgott.

A belgrádi piros-fehéreknek a döntetlen azt jelentette, hogy vége a szép álmoknak, Dostanićnak meg azt, hogy világbajnok lett: még mielőtt megkezdődött volna a bajnokság máris lemondott!

A közeljövő megmutatja, hogy a Partizan „ráhibázott-e” egy olyan edzőre, akit a szerencse istenasszonya kegyeibe fogadott. Aleksandar Stanojević keze alatt a belgrádi csapat 11 meccset játszott és pont annyit nyert is.

Ha történetesen megnyerné a következő kettős találkozót és bejutna a csapat a gazdagon terített „nagyasztalra” akkor szobrot emelhetnének neki. Már így is 3,5 millió eurót keresett csapatával, ami ennek a háromszorosa lesz, ha a fent említett is sikerülne neki.