Az EU nem ad pénzt téglára

A Tolerancia Központról szintén hallhattunk már korábban is, ennek az épületnek a megépítését Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke, a toleranciatábor megálmodója, illetve felelős hordozója több mint két éve helyezte kilátásba. Tavaly július végén Egeresi elmondta, hogy a központ alapkövét 2008-ban rakták le, a tartomány pedig jóváhagyta a pénzeket az építésére, de a gazdasági válság miatt késik a kivitelezés. Egeresi akkor a következőket nyilatkozta: „Remélem, hogy az Európai Unió és a Duna menti régiók támogatásával a központ hamarosan felépül és helyet kap a Duna-stratégiában.” Ugyanekkor, az Egeresivel közösen megtartott sajtótájékoztatón Peter Langer, a németországi Ulm város Duna Irodájának igazgatója és a Duna Menti Városok Tanácsának koordinátora kijelentette: biztos abban, hogy találni fognak európai forrásokat, amelyekből felépül a Tolerancia Központ. Az elmúlt egy évben nem hallhattunk a központról, úgy tűnik, az alapkőletétel után semmi sem történt. Az építkezés késlekedésével kapcsolatban Egeresi Sándort kérdeztük.

Mi történt az utóbbi egy évben a központ építésével kapcsolatban?

– Először is, a projektum félre lett téve. Hogy mi ennek az oka, vagy ki rakta félre, azt ne tőlem kérdezze, mert erre nem tudok pontos választ adni. A közelmúltig holtponton volt a központ kérdése, viszont amikor legutóbb találkoztam Bojan Pajtić tartományi kormányfővel, megállapodtunk, hogy – mivel a központ létrehozását a tartományi kormány már korábban jóváhagyta – elkezdjük annak építését. A tartományi kormány még két évvel ezelőtt jóváhagyott 28 millió dinárt a központ megépítésére. Pajtićtyal egy újabb találkozóban állapodtunk meg, erre valószínűleg a közeljövőben sor kerül, ekkor pontosítunk az építkezés dinamikájával kapcsolatban. Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni, de nagyon remélem, hogy a folyamat még az ősszel elindul. A központ építését elnapolták, de ismétlem, ennek okát ne tőlem kérdezze, mert valóban nem tudok rá választ adni. Az épület az egykori Művésztelep helyén fog felépülni, a Topolyai-tó partján, nagyon szép környezetben. A központhoz a főépület mellett egyéb épületek is tartozni fognak, bár a legfőbb, hogy a főépület elkészüljön, és azt sikerüljön felszerelni. Az építkezés befejezése mellett az a legfontosabb, hogy tartalmilag is feltöltsük a központot és konkrét projektumok realizálásával indítsuk be a munkát. A toleranciatábor csak egy aktivitása lesz a központnak, emellett még ettől is komolyabb projektumokkal próbálunk meg foglalkozni: diákok, egyetemisták cserelátogatásával, konferenciák szervezésével. Európai projektumokban szeretnénk részt venni.

Mikorra várható az épület elkészülte?

– Én azt szeretném, ha már jövőre elkészülne, de ez a pénzügyi háttér biztosításától függ. A pontos dátumot illetően nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni.

Hány személy befogadására lesz alkalmas a központ?

– Elképzeléseink szerint 100 fő befogadására lesz alkalmas az épület.

Ki használja az épületet évközben? Mivel Topolyán még mindig nem készült el a diákotthon, eszükbe jutott-e kollégiumi célokra használni a központot?

– Persze, de azért vannak itt gondok. Fontos elmondani, hogy az épülőfélben lévő topolyai kollégium jövőre elkészül. Természetesen számtalan más célra is lehet majd használni a központot, de ne szaladjunk a rúd elé, először fel kell építeni, és majd utána lehet ezekről a kérdésekről gondolkodni.

Ki tartja majd fenn a központot és főleg miből?

– Ismét nagyon előre futott az időben, bár adná Isten, hogy önnek legyen igaza, hogy már tudjuk, hogy kik lesznek az alapítók, és hogy miből fogja magát fenntartani ez a központ. De feltehetően pályázatok útján.

Tehát nem tudják, hogy ki lesz az alapító vagy az alapítók?

– Biztos vagyok benne, hogy a tartománynak, illetve az önkormányzatnak kellene ebben szerepet vállalnia, valamint egy olyan civil szervezetnek, amely biztosítja a központ működtetését.

Szintén egy évvel ezelőtt abbeli reményét fejezte ki, hogy az Európai Unió és a Duna menti régiók is támogatják majd a központ építését. Érkezett eddig bármiféle támogatás? Pályáztak EU-s támogatásokra?

– Először szeretnék pontosítani: nincs tudomásom arról, hogy egy ilyen központ építését bárhol is támogatta volna az EU. Az unió nem ad pénzt téglára, viszont a felszerelésre igen. Természetesen lobbiztam és lobbizom is annak érdekében, hogy az unió biztosítsa a központ felszerelését.

Tud-e pontos adatokkal szolgálni azzal kapcsolatban, hogy az első toleranciatábor megrendezése óta eltelt négy évben csökkent-e a nemzeti alapon történő atrocitások száma? Végeztek ilyen felmérést?

– Ezzel kapcsolatban már gyakran nyilatkoztam. Semmi esetre sem szeretném azt állítani, hogy egyedül a toleranciatábornak köszönhető, de az utóbbi években csökkenő tendencia figyelhető meg a nemzeti alapon történő támadásokat illetően. Míg a 2000-es évek elején több tíz atrocitásról szereztünk tudomást évente, addig mostanra évi három és öt közé csökkent ezeknek a kilengéseknek a száma. Ezt a rendőrségi nyilvántartásból tudjuk. Szeretném kiemelni, hogy míg a Koštunica-kormány ideje alatt a rendőrség az ilyen ügyeket megpróbálta a szőnyeg alá söpörni, addig napjainkban a rendőrség másként lép fel. Pontos értesüléseim vannak arról, hogy a rendőrség már a jegyzőkönyvben feltünteti, ha véleménye szerint nemzeti alapon történt a támadás, és így küldi az ügyészségre a jegyzőkönyvet.

Kik vehetnek részt a táborban, hogyan jelentkezhetnek és ki jelöli ki a résztvevőket?

– Minden évben nyilvános pályázatot írunk ki, a fiataloknak egy esszét kell írniuk, és a régiók partnervárosai az esszék alapján választják ki a résztvevőket.

Figyelmet fordítanak-e arra, hogy a problémás családok gyermekei is részt vegyenek a táborban?

– A tábor nyilvános, és természetesen mindenki részt vehet a munkájában, az előadásokon és az egész napos programokon úgyszintén. Kérdése egyébként egy kulcskérdés, amin már nagyon sokat gondolkodtam. A toleranciatábor résztvevői általában jófiúk és jóleányok, problémamentes vagy kevésbé problémás fiatalokról van szó. Alapjában véve fontos lenne, hogy a problémás, a problémákat szító fiatalokkal is foglalkozzunk, ebben teljesen igaza van. Bár most visszakérdeznék: hogyan lehetne ilyen esetben biztosítani a tábor működését? A rendőrség körülvenné a tábort a problémás fiatalok miatt? Egy abszurd helyzet áll elő, de szerintem az is sokat segít, ha a táborban résztvevő toleráns fiatalok példát mutatnak a nem toleráns fiataloknak. Példát mutatnak arról, hogy hogyan kell dolgozni, hogyan kell együtt élni.