Szerbia és Horvátország előrelépést valósított meg a kilencvenes évek háborúiban eltűnt személyek hollétének felderítésében, állapították meg a két ország illetékes bizottságainak belgrádi találkozóján.

Ősszel kerül a parlament elé az új fogyasztóvédelmi törvény javaslata – jelentette be Slobodan Milosavljević kereskedelmi miniszter, aki ugyanakkor elutasította az ellene felhozott vádakat az egyes fogyasztói szervezetek részéről, amelyek azt állítják, hogy a fogyasztóvédelmi törvény elfogadásának halasztása hátterében a gazdasági minisztérium azon törekvései állnak, hogy védje a kereskedők jogait.

A vendégnek – azt mondják – kétszer örülnek: amikor megjön, és amikor elmegy. Efféle érzésekkel láthattak vendégül svédországi vendéglátóink bennünket. Nem véletlenül nem nevezem egyszerűen svédeknek őket, mert ugyan a háziasszony svéd, és a házigazda is előszeretettel mesél a svéd kultúráról úgy, hogy azt mondja, „mi, svédek”, ezt általában szerbül vagy magyarul teszi, hiszen eredetileg vajdasági magyar, aki már 40 éve Svédországban él. A „mi, svédek” kifejezés így szállóigévé vált az emigráns közösségben, ahol házigazdánk leginkább ismerteti a svéd szokásokat, életfölfogást.

„Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét? A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét? Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek?” – teszi fel a kérdést Marc Lévy francia író.