Minden támogatást megadnak

A ciklus közepén tartunk. Milyen ambíciói voltak két évvel ezelőtt, és hol tart ezek megvalósításával?

– Mindenekelőtt az infrastruktúra-fejlesztés elmaradását szerettem volna ledolgozni, a stratégiai beruházási tervek közül pedig az ipari övezet fejlesztését és a gyógy- és élményfürdő megépítését emelném ki. Ha megkapjuk a Tartományi Nagyberuházási Alaptól a beígért 40 millió dinárt, őszre kiírjuk a közbeszerzési pályázatot a biotermikus kút fúrására. Tárgyalásokat folytatunk egy közismert magyarországi céggel is, év végig remélhetőleg a szerződést is aláírjuk és elindulhat a beruházás. A község beruházásainak arányában – becslésem szerint 10–30 százalékban – tulajdonosa is lenne ennek a vállalkozásnak.

Az ipari övezet 124-es blokkjának 12 parcellája betelt. Tervezik-e újabb blokk megnyitását a beruházóknak?

– Ebben a blokkban nyolc parcellát mintegy 15 évvel ezelőtt előnytelen szerződésekkel értékesített a község, nem róttak ki ugyanis hasznosítási kötelezettséget a vevőkre, ezért az ügyet jogi útra tereljük. A többi lokáción márciusig kell tető alá hozniuk az üzemeket a bérlőknek, hogy a jövő év közepén megkezdhessék működésüket. A műanyaggyártással foglalkozó Kovaks 40 munkavállalót, a hűtőberendezéseket előállító Union 60 állandó és 40 idénymunkást, az ajtókat és ablakokat gyártó Termokonstruktor 40, a Favorit kerékpárgyár pedig egy éven belül 200 munkást fog foglalkoztatni. A továbbiakban először egy 26 hektáros, a mostani ipari zónával határos területet nyitunk meg. A fejlesztések után tavaszra ez a terület is befektetőkre fog várni.

Az egyik fő projektumuk az új városközpont kialakítása. Új nevére közvélemény-kutatást, küllemére ötletpályázatot írtak ki tavaly. A zsűri elnöke azt mondta: a nyertes fiatal tervezők talán meg is érik életükben, hogy ötletük valósággá váljon…

– Tavaly májusban írtuk ki a pályázatot a városközpont ötlettervének a kidolgozására, kilenc munkát megvásároltunk. A városrendezési tervek tavalyi elfogadása automatikusan kötelezettséget rótt ránk a részletes tervek határidős kidolgozására, ezek közül prioritást élveznek a gazdasági fejlődést szolgáló projektek. A tél folyamán azonban elkezdhetjük a központ városrendezési tervének a kidolgozását is. Egyelőre csak a nagyberuházási alapra és a befektetőkre számíthatunk, de az uniós előcsatlakozási szakaszban robbanásszerű fejlődés lehetséges, ha okosan tudunk majd élni ezzel a lehetőséggel – így történt ez Magyarországon is.

Évekkel ezelőtt elkezdődött a tiszai strand kiépítése a lépcsők és a kamptelepülés között, de a munkálatok megfeneklettek. Lesz-e strandja a városnak?

– A lépcsőknél kialakított „strand” valóban alkalmatlan fürdőzésre – veszélyes is, piszkos is. A városrendezési tervekben a strand kialakítása is szerepel, a mostani kamptelepüléstől északra, Péterréve felé lesz. Ez nem nagy beruházás, talán önerőből is ki tudjuk gazdálkodni, hiszen csak a terepet kell rendbe hozni. Fix épületek nem lesznek ezen az árterületen, csupán mozgó mosdók és vendéglátóipari egységek. Szerintem ebbe a ciklusba belefér ennek a megvalósulása.

Az Óbecse és Péterréve közti, rendkívül rossz állapotú útszakasz regionális út, nem a község hatásköre, hanem a tartományé. Szorgalmazzák-e a felújítását?

– Ezt az utat teljesen újjá kell építeni, erre 2008-ban és 2009-ben is kaptunk ígéretet, idén már azt sem. Itt már a politikai pártoknak kell bevetniük befolyásukat. Most a 10-es közlekedési folyosó köt le minden erőforrást, ezért a 600 millióra becsült költséget nem lesz könnyű megszerezni.

Korábban katasztrofálisnak minősítette a privatizációt a városban. Miért?

– Óbecse nagyipari-mezőgazdasági város volt, több ezer munkással, PIK-kel, Fadippal, szövőgyárral, sörgyárral, vágóhíddal, söprűgyárral… A szójagyár később épült, de óriási lett. A 2000 és 2004 között lezajlott privatizációval azonban a város sereghajtó lett a sikerlistán. Vannak ugyan cégek, amelyek még ma is termelnek (széndioxidgyár, szójagyár), de székhelyüket áthelyezték, a költségvetésünk pedig kb. 300 millió dináros éves bevételtől esett el. A többi privatizált cég csődbe ment, tudomásom szerint nem fognak talpra állni soha. De véget kell vetni a nosztalgiázásnak, és új lapot kell kezdeni. Azon vagyunk, hogy az ipari zónával hozzunk ide új cégeket.

Milyen jövőt jósol az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági kombinátjának, a PIK-nek?

– Nem szeretnénk, ha ennek a cégnek a sorsa a fenti forgatókönyv szerint alakulna. A privatizációt követően két évig nem is voltak bajok, de ma már a céget komoly jelzálog terheli, a dolgozók több hónapig nem kaptak fizetést és most is vannak elmaradások. Nagyon remélem, hogy megmarad, és az ott dolgozó 1500–1700 munkás nem kerül utcára. A megoldáshoz mi minden támogatást megadunk.

A hétvégi városnapi ünnepségről:

– Tavaly szerveztünk először újkori városünnepet, akkor még szinte teljes egészében a költségvetés terhére. Az idei programokra 4,5 millió dinárt irányoztunk elő, ebből a Durindó és a Gyöngyösbokréta, valamint a jubiláló Đido ME egyenként 600 000 dinárt kapott, a többi erre a rendezvényre maradt. A mostani ünnepre szponzoroktól közel 2 millió dinár jött össze, ennek köszönhetően költségeink még a kincstár 70 százalékos töltöttségi aránya alatt lesznek valamivel – ez megközelítőleg 100 méter aszfaltútra lenne elegendő. Tavaly becslések szerint 40 000 ember látogatott el az ünnepségre, van tehát igény egy ilyen rendezvényre.

A város díjazottjairól:

– Községünk első újkori díszpolgára Skrabány Viktor óbecsei festőművész lett, ezt a díjat ötévente fogjuk odaítélni a jövőben. Kiemelkedő teljesítményért évente jár majd elismerés, idén ebben Danica Ružička óbecsei zenetanár, a Péterrévei Tisza Mente Közművelődési és Népművészeti Egyesület, az óbecsei Đido Művelődési Egyesület, az óbecsei Mezőgazdasági Szövetkezet, Lučev Mária óbecsei defektológus és Risto Babić óbecsei cselgáncsozó részesül. Az átadásra a szombati ünnepi díszülésen kerül sor.