Ismét magunkra hagyva

Szégyenkezve néztem a szerb tévében, amint a rendőrség képviselője elmondta, hogy késeket, láncokat, horogkereszteket koboztak el, egymást ütő-verő, bevert fejű, alkoholtól mérgezett fiatalokkal száguldott a mentő. Ez tényleg huliganizmus volt a javából. Jobb, ha az utcán fetrengő, üveges szemű fiatalokról nem is beszélünk. És ezt nevezi valaki magyar kultúrának. Ezek a magyar fiatalok semmiben sem különböztek a szerb focidrukkerektől. Ezt hozzuk példának? Szégyellem magam a város nevében is. Az emberek pedig hajnalig nem tudtak aludni. Merthogy ismét olyan hangos volt a zene, hogy a piactéren is lehetett hallani. Zárt ablakok mögött. És nehogy valaki azt mondja, hogy mérték a zajt, és rendben volt, mert az nincs rendben, hogy csukott ablaknál sem lehet aludni! Más városban is vannak hasonló rendezvények, de ott vagy szigetelt terembe rakják őket, vagy védőfalakat állítanak köréjük, legfőképpen pedig elviselhetőre csökkentetik a hangerőt. Valamit legalább tesznek. Magyarkanizsa vezetői viszont zsinórban semmit. De nem is csodálom, mert mi még a Széles utcán is hallottuk, hogy egy Városházán dolgozó fiatalember is egész péntek éjjel ordíttatta a rádióját, mulatozott a Gesztenyafa sor 26. alatt úgy, hogy 200 méteren belül is hallották. Ha ilyen a hivatal emberének példája, akkor mit várjunk? Én még várok: példás büntetést a hangoskodóknak és azoknak is, akik ezt nem akadályozták meg. A rendőrség sem tett semmit ez ügyben. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy fél város valaki más miatt ne tudjon aludni. Remélem, nem próbálják meg ismét eltussolni a dolgokat, állítva, hogy minden rendben volt, és azt csak egyesek félremagyarázzák, hanem most már végre meg kell oldani a problémát. A lakosság türelme végképp elfogyott.