Hodik Erzsébet (Fotó: Ótos András) A közelmúltban Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke köszönő és elismerő oklevelet adott át mindazoknak a Vöröskereszt szervezeteknek és községi képviselőknek, akik az európai szabványt meghaladva az önkéntes véradás terén sikerrel szerepeltek. A képviselőház klubjában megszervezett ünnepségen egy kisebb magyarkanizsai küldöttség jelent meg. Ők másodikok lettek a 11 leghumánusabb közösség között. Az első díjat 6,33 százalékkal Petrőc érdemelte ki, a magyarkanizsaiak 5,98 százalékot mutattak fel. Őket követték a verbásziak, temeriniek, zimonyiak, majd az első tizenegybe bekerült még Palánka, Újvidék, Zsablya, Belcsény (Beocsin), Inđija és Nagykikinda. Valamennyi vajdasági község, egy kivételével. A magyarkanizsaiak nevében Hodik Erzsébet, a Vöröskereszt titkára nyilatkozott az elismerésről.
Sokkal korábban fejezi be életét az, aki szabad idejében napi hat óránál többet tölt üldögéléssel, mint az, akik három óránál kevesebbet ül naponta. A remélhetőleg sokakat talpra állító tudományos eredményt az American Journal of Epidemiology közölte. Az amerikai szakemberek évtizedek óta tanulmányokat folytatnak a rosszindulatú daganatos betegségek kutatására.
Egy újonnan kifejlesztett eszköz segítségével otthon is kezelhetik magukat azok, akik úgynevezett jóindulatú, helyzeti szédüléstől szenvednek – közölték kanadai kutatók. A jóindulatú helyzeti szédülés (benignus paroxizmális pozicionális vertigo, BPPV) a hatvan év fölött emberek mintegy tíz százalékát érinti becslések szerint. Erős szédüléssel jár – például forog az érintett személlyel a szoba –, gyakran jelentkezik a fej felemelésekor, lefekvéskor, felkeléskor vagy az ágyban forgolódáskor, olyan esetekben, amikor a fej pozíciója megváltozik. Ez a típusú szédülés ártalmatlan, a belső fülben levő kalciumszemcsék leválása okozza, ám ijesztő lehet.
A magány ugyanolyan, az egészséget veszélyeztető kockázati tényező, mint a dohányzás vagy a túlsúly – állapították meg amerikai kutatók. Az orvosoknak és az egészséggel foglalkozó tudósoknak ezért ugyanolyan komolyan kell venniük a páciensek szociális kapcsolatait, mint a dohányzási, étkezési és sportolási szokásaikat.
