Kerékpáron ülve haladt végig az újvidéki korzón, emiatt figyeltem föl rá. A vendéglő előtti asztalok tele voltak hűsölő, italukat kortyolgató emberekkel jobbról is, balról is. Közöttük csak egy keskeny út maradt a járókelőknek. Az útkereszteződésnél a piac felé akarta folytatni az útját, ami egy negyedfordulatot követelt volna tőle, de a hömpölygő embertömegben egyelőre még nem fordíthatta el a kormányt. Biciklizve folyt tovább a tömeggel, ami mintha a Pašić utcába, egyenesen a szerb templom felé tartott volna. Hétköznap volt, senki sem ment misére.

Föltűnt előtte a templom barokkos, aranyfutással díszített tornya és a templomudvarban fölállított, sétálóutca felé néző kereszt, ami mind hatalmasabbnak tűnt, és egyre közelebb került hozzá. Tettével csak ekkor vált ki a tömegből.

A kerékpáron ülve lecsapott fejjel egy gyors keresztet vetett: három ujjal, először balról jobb irányba. Félszegen körbepillantott, látja-e valaki.

A Zmaj-szobor után, a püspökség épületének közvetlen közelében fordította el a bicikli kormányát, és már be is tért a piacra vezető utcába.