Elfelejtett kötelezettség

Egy alkalommal az újvidékiekre került a sor. Ők úgy találták jónak, hogy épületük előtti díszkertjükbe mindegyik vendégiskola egy-egy örökzöldet, fenyőt ültet. Impozáns gesztus, a barátság, a majdani emlékezés, a fiatalság, az örökkévalóság szimbóluma. Húsz-egynéhány év múltával siralmas képként hat ez a sokat jelentő fenyősokaság. Kiszáradt, derékba tört, elsatnyult példányok váltják foghíjasan egymást. Nem tudni, kié maradt meg, kié semmisült meg. Pedig ültetéskor mindegyik tövében ott díszelgett az adományozó névtáblája. Csodálkoznak is azok, akik az akkori ünnepi pillanatban jelen voltak. Miért nem tesznek ez irányba valami hasznosat a kezdeményezők, a jelenlegi iskolavezetés, az Újvidéki Rádió gyermekműsorainak aktuális szerkesztője? Csak eddig tartott az örökkévalóságra tett fogadalom?