Címoldal | Belföld | Külföld | Kitekintő | Közelkép | Gazdaság | Művelődés | Sport | Közös íróasztalunk | Régiók | Mellékleteink | Heti rovataink | Archivum | Normál nézet


Népkerti valcer

ZENTAI KRÓNIKÁK


A Kispark délutánonként úgymond az öregedő nyugdíjasok pihenőhelye volt, akik főleg a nyári időszakban jártak oda nyugalmat és enyhhelyet keresni a vacsora idejéig. A lakosság azon része, mely nemcsak a nyugalmat kereste, hanem a zajongást is – a szemet-lelket gyönyörködtető, virággirlandokkal dúsított Nagypark felé tartott. Ott volt ám az igazi vigalom, amely naponta pontosan délután négy órakor kezdődött, amikor Remete Iréneusz, a város tűzoltózenekar vezetőjének intésére tíztagú együttesével – csakúgy mint a Bécs melletti Badenban – Strauss valcerjaival nyitott. Az odasereglő gyerekhad szájtátott kíváncsisággal kísérte a Remete-zenekar működését (Remete Iréneusz fia, Károly és menye, Fazekas Piri a szabadkai Magyar Népszínház jeles színészei lettek). Délután hatra már teljesen megtelt a Népkert Kioszk körüli része. A módosabbak beültek a vendéglőbe, kis zónát rendeltek sörrel, és ők is élvezték a húsz méterrel távolabbi pavilonban már vígabb dalokra váltó Remete-csapat produkcióit. A pénzesebb asszonyok a Johannisz cukrászdában (mert bizony cukrászda is volt ott, pontosan a Kioszkkal szembeni tisztáson) a messze földön híres krémest kóstolgatták, a gyerekhad pedig tölcséres fagylaltért állt sorba Johanniszék Sára nevű lánya előtt, aki rendületlenül mérte az akkori slágerfagylaltot, azaz a kókuszos fagyit. Este hétkor megindult a korzózás a Kioszk, a teniszpályák és a zenepavilon háromszögében. Ez a sétálgatás körülbelül este kilencig tartott. Addigra a Kioszk nevű fogadó teljesen megtelt, és elkezdődött a vacsorázás, persze arra a zenére, amelyet valamelyik helyi „cigánybanda” szolgáltatott. A legfiatalabbak és a szerelmespárok elindultak a jelenlegi uszodák melletti bokros rész felé, amely – nem tudni, miért – a Majomsziget nevet kapta. Ott lehetett cigizni, bújócskázni, de még ipiapacsozni is. Az odasereglett fiatalok romantikusabb része pedig a Csókliget felé vette az irányt, ahol a bokrok közé helyezett padokon már nem botránkoztattak meg senkit, ha esetleg puszilkodni kezdtek. Ahhoz, hogy a lakosok belvárosi korzó hiányában a Népkertet választották erre a célra, az is kellett, hogy akkortájt olyan virágágyások és girlandok díszítették a Népkertet, mely az írókat (Thurzó, Tišma) is megihlette. Tudomásunk szerint a virágágyásokról és a díszítő ornamentikáról Balog főkertész vezetésével még négy, a város által fizetett kertész gondoskodott. Az időközben megkezdődött II. világháború nem csökkentette a Népkertbe járást, sőt inkább fokozta. És talán mindez, amiről szóltunk, megmaradhatott volna, ha 1944 őszén az orosz hadsereg előőrsei nem érkeztek volna meg a Tisza túlpartjára, ahol döbbenettel vették tudomásul, hogy a hídnak csak romjai maradtak (a ’41-ben elvonuló szerb csapatok robbantották fel). Az oroszok nem sokat teketóriáztak, hanem úgy döntöttek, hogy a régi híd északi részén pontonhidat emelnek, és motorizált egységeik azon nyomulhatnak tovább. A gondolatot tett követte, és a pontonhíd elkészülte után, bácskai földre érve, éppen a Népkert vasútvonala melletti részén kezdtek mindent eltakarítani az útból, hogy járműveik haladhassanak. A hatalmas tölgyfák viszont olyan szélesek voltak, hogy hat-hét ember sem tudta volna derekát átkarolni – kivágták tehát a hatalmas tölgyeket, szétdobálták a körülvevő padokat, és megkezdődött az a roncsolás, mely tulajdonképpen az egykori csodapark gyors pusztulását jelentette. A Johanniszék Németországba menekültek, Remete később elhalálozott, a Kioszk is bezárt, a város már csak Balog főkertészt tartotta meg, a kertészeket pedig elbocsátotta. Később az ő munkahelyét is megszüntették, és minden, amit addig felépítettek, rohamosan elárvult. A napokban találkoztunk dr.Pócs Gábornéval, a Balog família egyik tagjával, és megkértük, mondjon pár szót a főkertészről. – Túl fiatal voltam még az ő idejében, és szinte nem is láttam, mert reggeltől késő éjszakáig a Népkertben tevékenykedett. Most már odajutottam, hogy nem is akarok lemenni a Nagyparkba, mert az ottani látványtól sír a lelkem. Visszaállítható-e az, ami egykor olyan remek volt? Nehezen. De talán még mindig lehetne próbálkozni…
!! | 2010. július 27., kedd
2010. július 27. 19:24 | #7

Kedves EcoSAVEpeople!

A Locatornak is voltak ötletei és sok lelkes fiatal tagja is... A szervezet léte még nem garancia a sikerre sajnos, de mindenképpen örülök, hogy van ilyen is. Sok erőt kívánok a civil útvesztőkből történő kilábalásokra. Bár ha már szereztek engedélyt a várostól, akkor feltételezem, hogy kiigazodnak a bürökrácia útvesztőjében vagy pedig átfedés van a szervezet tagjai és a városvezetés között, vagy csak szimplán jó a kapcsolat. Azért a freemailos címet lecsereélhetnék, mert komolyabb pályázatnál rosszpont.....de ez már részletkérdés. Sok sikert, találkozunk a Népkertben!

2010. július 27. 19:05 | #6

Tudja Kubát úr, aki ismeri a múltat és így tud írni és ír is, az a jövőnek dolgozik. Igen, nagy kár hogy pusztulni hagyjuk. Szerintem nevelés kérdése ez is mint sok minden más. A nagyapa aki az unokáit évek óta minden hétvégén levitte a Népkertbe és már minden bokrot ismernek, azt is tudják,hogy régen, amikor a nagyapa kisgyerek volt ...

2010. július 27. 18:51 | #5

Kedves Róbert és minden érintett!

Nyilt kapukat dönget az ötletével,ugyanis alig egy hónapja alakult meg az EcoSAVEpeople környezetvédelmi,szociális és hagyományápolóegyesület zentán,mely hasonló célokat tűzött ki maga elé.

A várostól már a gyógykút rendbetételére is megkaptuk az engedélyt.

Minden érdeklődőt,ötletgazdát,segitő szándékú aktivistát várunk sorainkba.

Elérhetőségünk:ecosavepeople@freemail.hu

2010. július 27. 17:51 | #4

#2

2010. július 27. 17:09 | #3

#2, igazat szólt, mert az ki a -N Y Í J-át oda tette 11 évvel ezelőtt, az vagy nem ismerte a NÉPKERT múltját, vagy azt ismerve tervezetten örökre meggyalázni szándékozta.

Pedig már akkor is megfelelőbb lett volna a vásártér . . .

2010. július 27. 10:45 | #2

Mindig csodálattal olvasom általában a régi Zentáról szóló beszámolókat, kifejezetten pedig azokat, amelyek a népkertről szólnak. Népkert, mert én már csak az új nevét ismerem, Zenta egyik legnagyobb csodája, gyöngyszeme. Amely igaz, hogy el van hanyagolva, de így legalább kevesebb kárt tesznek bele. Kivéve a padot szétvagdosó vandálok, illetve sokaknak nem fog tetszeni, de infjúsági játékokra ideérkező fiatalok. Ha valaki most sétál le a népkertbe, akkor láthatja, hogy az alagúttól a nagyobb fákig vezető út mentén a kis fák végig derékba vannak törve. Minden zentainak kötődik emléke a népkerthez, legyen az szerelmes, sportos, vagy május elsejés. De nemcsak a régiek kötődnek a népkerthez, a bolyais diákok évek óta ott teszik le a bolyais esküjüket, és ott válnak igazi zentai bolyais diákokká. Ezért nem szabad hagynunk a népkertet veszni.

Rögtön felmerül a kérdés, hogy kinek feladata rendben tartani. A városé! a város annak ellenére, hogy éjjeliőrt fizet a népkert felügyeletére, nem tudta megvédeni a padok épségét, pedig az biztos nem egy hangtalan folyamat volt.

Második ami beugrik: indítsunk mozgalmat a népkert revitalizálására! Rengeteg ötelt van! a Locatornak volt is egy ilyen projektje, sajnálom, hogy nem lett belőle semmi. GYűjtsük össze az ötleteket, és készítsünk terveket. Éjszakai díszkivilágítás, SZEMETESEK, Kioszkkal szembeni "pavilon" visszaállítása, ha jó tudom rózslugas is volt valahol. Az uszodák mögötti rész, majomszigetrendbetétele. Ott most semmi sincs. Játszótér rendbetétele. A legnagyonn pénzkidobás a játszótér körüli futópálya kialakítása volt 40 000 euróért.STB STB STB

DE, kié a terület? Városé! Azt csinál vele, ami akar! De, kérdem én: kié a város? A város vezetése nem hagyhatja figyelmen kívük a lakosainak akaratát. Szerintem ez egy olyan kezdeményezés lenne, ami mögé sokan felsorakoznának pártállástól függetlenül. De le kell tisztázni akkor pár dolgot: vége a nyári ifjúsági játékoknak! Mérlegelni kell. Szerintem ha egy ilyen projekt megvalósulna, akkor az egy szép kert lenne, kertbe pedig fesztivált nem szervezünk. Vagy, már elnézést, megint sokan megútálnak, de kulturáltabbat! Az nem fog működni, hogy szépítgetjük a népkertet, és minden július végén letarolják.

A Játékokról pedig annyit: szeretem én, meg minden, meg toleráns is vagyok, de: a gyerekek a legöszintébbek, Bence fiam kérdése az elmőlt évekből: Miért ül a bácsi a kirakat előtt (15 méterre a rendőrsétől)? Nincs neki otthon tv-je? Ide kérdés: Miért pisil a bácsi az utca közepén (fényes nappal)? Nem a fa tövébe az utca közepére. Na de mindegy.

Szóval! Rendezzük a népkertet!!! Mert a miénk. És nem érv, hogy soká lesz szép! Rendezzük a Népkertet a unokáinknak és azok unokáinak! Asztalos Alfréd tűzoltózenekara méltó utódja lehetne a Remete-zenekarnak. Igaz én nem követtem nagyapám szakmáját, hogy cukrász legyek, de ő a Johanniszban volt inas, ott tanulta a szakmát. Lesz majd pcselicás fagyi! Az is finom.

2010. július 27. 09:47 | #1

Kedves Kubát Úr, van egy rossz hírem: Azok a régi szép idők és remek állapotok már sohasem fognak visszatérni. De próbálkozni lehet, emlékezni kell, lejegyezni muszáj. Mert az idő múlik, és egyre kevesebben vannak már közöttünk azok, akik még feleleveníthetik azt, amiért a múltban jó volt, érdemes volt Zentán élni.


fRiSS
Futottak
Percről percre
Ezen a napon


© 2008 Magyar Szó | Impresszum | Adatvédelelem | Előfizetés | Webmaster | Powered by: interFEX | Optimalizálva: Browsers