Az Új magyar filmek ciklusában a Papírrepülőket láthattuk -- Palicsi filmfesztivál
Szabó Simon fiatal rendező apja, Szabó Ervin idézetével indította filmjét. Úgy gondolta, hogy a négysoros vers, amelyet édesapja 1979-ban írt, jól illik a filmhez és annak szereplőihez. A Papírrepülők egy urbánus történet a budapesti fiatalok mindennapjairól. A cím is ezt rejti magában: azért nem igazi, hanem papírrepülők, mert még csak próbálgatják szárnyaikat. A rendező azt is elmesélte, hogy a nagyvárosi fiatalok élete ismert számára, hiszen ő is budapesti. Eleve nem készíthetett filmet vidékiekről, hiszen nem tudja, ők hogyan tengetik napjaikat, a Papírrepülők ben pedig ismerősei, barátai mindennapjait is megpróbálta bemutatni.
Guitman Barnabás, aki a bizonyost keresi a rovásírás területén
Eredete tisztázatlan, elterjedtsége bizonytalan, elméleti megközelítése számtalan, a körülötte való hullámverés jelentős. A székely–magyar rovásírásról van szó. Guitman Barnabás, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem kora újkori művelődés és történelem, valamint egyháztörténet tanára nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az Apáczai Nyári Akadémia előadássorozatában e kényes témáról számolt be pedagógus kollégáinak. Guitman Barnabás mondandójakor rögvest határozott álláspontra helyezkedett az alfabetikus írásrendszer elnevezésében.
– Magyar rovásírásról beszélek, hisz meglehet, a legtöbb forrás a Székelyföldről származik, attól nem kizárólag csak ott használták, s ott sem a székely tájnyelv leírására, hanem a magyaréra. A rovásírás nemzeti közkincseink közé tartozik, akárcsak mondókáink, népmeséink.
