Mégiscsak kell a búza?

A mai, napról napra változó helyzetben még sokminden megváltozhat, de a magasabb búzaárra vonatkozó optimista várakozás most valóban megalapozottnak tűnik. A fölvásárlónak meglágyult volna a szíve a Dél-Vajdaságban tiltakozó gazdák 15 dináros búzaárról szóló követeléséről hallva? Igazat adtak volna annak az aggodalomnak, hogy ha most is cserbenhagyják a búzatermelőket, akkor jövőre már az ország kenyérgabona-ellátása is veszélybe kerülhet?

Nem erről van szó, a világpiac szólt közbe. A vártnál gyengébb oroszországi és európai búzatermésről szóló híreket kell az ok hátterében keresni, melyek miatt a chicagói tőzsdén például a kenyérgabona ára 13 havi csúcsot döntött. Itthon valószínűleg az is közrejátszott az árak hirtelen növekedésében, hogy a fölvásárlók is tapasztalhatták, a várakozásoknál jóval kisebb az átlagtermés, s nemcsak az, hanem a gazdák kedve is jóval kisebb, hogy a korábban fölkínált 10 dinár körüli vagy az alatti áron elvesztegessék egész évi munkájuk termését. Akkor inkább föletetik a jószággal, ha már úgyis lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy milyen rossz minőségű az idei aranykalászos!

Igaz, a kalásza a sok eső miatt most tényleg nem aranylik, inkább sötétlik, barnul, a szemek is töpörödöttek, s valóban, a szokásosnál kisebb a hektolitersúlya is.

E sokat emlegetett minőségmérő paraméter alapján, ami voltaképpen csak a magvak térfogatsúlyát méri, nem állapítható meg a búzaszem biológiai értéke. A hektolitersúly valójában csak a búza fizikai állapotáról szóló jelzés, de emellett arról is tanúskodhat, hogy mennyi liszt nyerhető ki a szemből. A fölvásárlók és a malmok valószínűleg ez utóbbi miatt tulajdonítanak neki olyan nagy jelentőséget. A nagyobb hektolitersúly jó jel, mivel nagyobb szemméretre és alacsonyabb nedvességtartalomra utal, s ez végső soron több kinyerhető lisztet valószínűsít. Önmagában azonban nem sokat jelent ez a minőségmérő, a szakemberek állítása szerint a búzának a tényleges használati értéke pusztán a hektolitersúly, a protein és a sikér mennyiségének meghatározása alapján nem lehetséges, ezenkívül még legalább tíz-egynéhány paramétert figyelembe kell venni, hogy szakmailag is elfogadható megállapítást tehessenek. Emiatt gondolhatunk arra, hogy ennek az egyetlen, a búza térfogatsúlyát mérő jellemzőnek a hangoztatása valójában a fölvásárlók érdekét szolgálja. S ezzel még nem akarjuk azt állítani, hogy a hektolitersúlynak semmi köze sincs a kenyérgabona szemértékéhez.

Egy dologban az idén is megegyezik a fölvásárlók és a gazdatársadalom véleménye: senki sem állítja, még a termelők sem, hogy az idei búza különlegesen jó minőségű volna, no de azt se mondja senki, hogy emiatt a kenyérgabonát takarmánybúzaáron kellene fölvásárolni!

A Viktorija group vezérigazgatója, Nikola Vujačić azzal dicsekedett a múlt héten, hogy a 15 dináros fölvásárlói árral az egész régióban ők kínálják a legtöbbet a búzáért. Ez azért nem teljesen igaz, Horvátországban is legalább ennyit adnak a kenyérgabonáért, sőt néhol az 1,2 kunát (17,5 dinárt) is megfizetik érte. Magyarországon is a másfél euró körüli árat jósoltak a múlt héten a szakértők.

Azt se felejtsük el, hogy ezekben az országokban a szerbiainál jóval nagyobb támogatásokban részesülnek a gazdák.