Lago Maggiore és a Borromei-szigetek

A Borromei szigetek a Borromeo családról kapta a nevét, ők a milánói hercegség egyik legjelentősebb családjaként voltak ismertek, nagy földbirtokok és számtalan kastély volt a tulajdonukban. E családból származik két neves férfiú, Borromei (Szent) Károly és Federigo , mindketten milánói érsekek.

Borromei Károly (1538–1584) már 12 évesen klerikusnak készült, 16 évesen a páviai egyetemen tanult jogot, utána nagybátya IV. Pius pápa Rómába hívta, s nagy műveltsége és vallásossága okán bíborosi államtitkárrá, majd a milánói érsekség adminisztrátorává tette. 1565-től Milánó érseke lett. Komolyan foglalkozott az egyház ügyeivel: reformokat vezetett be, papokat képzett, segítette a szegényeket. Megszervezte a hittaniskolát, Páviában vallási intézetet alapított. Sokat tett a tridenti zsinat befejezéséért.

Az 1576-os évi pestisjárvány alatt önfeláldozóan részt vett a betegek gyógyításában, ápolásában. Fogadalmat tett, hogy ha Isten véget vet a járványnak, elzarándokol a francia Chamberybe és elhozza a turini lepelt! Emanuele Filberto herceg meg szerette volna kímélni a viszontagságos úttól, s a leplet Torinóba vitette – azóta hívják torinói lepelnek!

Károlyt 1610-ben V. Pál pápa szentté avatta. Ünnepét 1613-ban vették fel a római naptárba, november 4-ére.

Federigo Borromeo , ahogy a család is, műgyűjtő volt, ő alapította a híres milánói Ambrosiana nevű könyvtárat, ahol 400 ezer könyvet és 30 ezer értékes kéziratot őriznek – köztük a Codice Altantic ot, amely Leonardo da Vinci 800 rajzát és vázlatait tartalmazza.

A Lago Maggiore tóvidék központi nyaralóhelye Stresa – egy 5000 lakosú városka, innen indulnak a motorcsónakok a szigetekre. Gyönyörű előkelő szállodák sorakoznak itt, elbűvölő kertekkel. Itt nyaralt valamikor Churchill , s dolgozott Hemingway . Minden évben nemzetközi zenefesztivált rendeznek – az idén május 16-án Goran Bregović adott koncertet –, júliustól augusztusig pedig komolyzenei rendezvényeket tartanak.

Isola Madre a nagyobb sziget – „földi paradicsomnak” nevezik, az ott álló kisebb kastélyt fantasztikus angolkert veszi körül – tele egzotikus növényekkel, virággal, fűszernövényekkel, minden hónapban más szín dominál. A kertben kék pávák sétálgatnak széttárt tollazattal, a fehér pávát „le kell kenyerezni” valami rágcsálnivalóval, hogy tollazatát széttárja. A kastélyban gyönyörű bútorokat, festményeket látni – nagyon érdekes a nagyméretű bábszínház, amely a felnőttek szórakoztatására is szolgált – a bábok és kellékek a 17–19. századból származnak.

A kikötő fölött egy kellemes kávézóban pihenhetjük ki a látnivalókban bővelkedő sétánkat.

Isola Bella szigetet Carlo III. Borromeo nevezte el így 1630-ban, felesége, Isabella D’Adda tiszteletére. Híres kertészeket alkalmazott, és 1671-re csodálatos teraszos kertet építtetett, melyet folyamatosan alakítottak. A kastély pompás – gyönyörű termek sorakoznak benne – a bálterem, a zeneterem, a partik terme – az egyik hálószobában Napóleon is megszállt egykoron.

A termeket a Borromeo család bútorai, festményei, faliszőnyegek és porcelán díszíti, mindenhol más-más színű muranói üvegcsillár. A kastély alatt barlangrendszert építettek ki, a nyári hőség idején ide várták a vendégeket. A barlang felejthetetlen élményt nyújt – a falakat kagylók, csigák, stukkó díszíti, a helyiségekben szobrok, ezüst, dísztárgyak sorakoznak.

Ha kilépünk a kastélyból, „mesevilágba” érkezünk! A csodálatos tízteraszos kertben napokig lehetne sétálni. Medencék, pergolák, magnóliák, cédrusok, növénykompozíciók vezetnek el a kert fő díszéhez, egy kövekből, kagylókból kirakott, szobrokkal díszített, növényekkel befuttatott „emelvényhez”, melynek tetején ott ékeskedik a Borromeo család címere az, Unicornus (egyszarvú).

Gyorsan múlik az idő a szigeteken, nem lehet betelni a sok gyönyörűséggel. Miközben csónakunkon távolodunk a szigetektől, visszaintünk: Arrivederci ! A viszontlátásra!