A nyugodt, kedves, közvetlen edzők sikere!

1. Spanyolország, aranyérem

Edző: Vicente del Bosque González

Csoport 3 2 0 1 4:2 6

Portugália 1 1 0 0 1:0 3

Paraguay 1 1 0 0 1:0 3

Németország 1 1 0 0 1:0 3

Hollandia 1 1 0 0 1:0 3

Összesítésben 7 6 0 1 8:2 15

2. Hollandia, ezüstérem

Edző: Bert van Marwijk

Csoport 3 3 0 0 5:1 9

Szlovákia 1 1 0 0 2:1 3

Brazília 1 1 0 0 2:1 3

Uruguay 1 1 0 0 3:2 3

Spanyolország 1 0 0 1 0:1 0

Összesítésben 7 6 0 1 12:6 15

3. Németország, bronzérem

Edző: Joachim Löw

Csoport 3 2 0 1 5:1 6

Anglia 1 1 0 0 4:1 3

Argentína 1 1 0 0 4:0 3

Spanyolország 1 0 0 1 0:1 0

Uruguay 1 1 0 0 3:2 3

Összesítésben 7 5 0 2 16:5 15

4. Uruguay – dicsőség!

Edző: Óscar Washington Tabárez

Csoport 3 2 1 0 4:0 7

D.-Korea 1 1 0 0 2:1 3

Ghána 1 0 1 0 2:1 1

Hollandia 1 0 0 1 2:3 0

Németország 1 0 0 1 2:3 0

Összesítésben 7 3 2 2 12:8 11

(Uruguay 4:2-re verte Ghánát büntetőkkel)

Egy úriember győzött!

Jó volt – habár egyben kicsit furcsa is a meccsek és a vuvuzelák hangulatában – nézni, hogy Del Bosque milyen nyugodtan ül a kispadon, és mintha semmi köze nem lett volna a pályán történtekhez, úgy kísérte a fejleményeket – még a döntőben is! Honnan van ez a lelkierő, honnan ez a felettébb szokatlan edzői „fapofa”?! Ezt valójában csak ő tudja, meg esetleg a neje, ha annak is megengedi, hogy „portyázzon” abban a kilónyi szürke anyagban, melyben mindaz történik, amit a kívülállók az ő esetében is nagyon szeretnének látni. De nem láthatnak, mert ő más, mint az átlagember, hát még az edző! Honnan ered az ilyen pedigré? A 60 éves spanyolnak nem kellett feltalálni a spanyolviaszt, ő végigcsinálta azt! A Realban 312-szer játszott, összesen 441 La Liga-találkozón jelent meg. A madridi csapattal mint játékos öt bajnokságot és négy kupát nyert. Mint edző ’90-től kétszer nyerte meg a Reallal az UEFA-kupát (2000, 2002), 2001-ben és 2003-ban a bajnokságot, ugyanezekben az években a Spanyol Szuperkupát, 2001-ben az UEFA-szuperkupát és 2001-ben a Kontinensek Szuperkupáját. Sokan azt emlegetik, hogy könnyű volt neki, hisz Perez elnök és Valdano igazgató összehozta neki a Galacticost, akik között ott volt Figo, Zidane, Ronaldo és mások. De ezekből ki kellett hozni a legjobbat! Nem véletlenül lett ez a csapat a múlt évszázad utolsó évtizedének a legjobbja! Del Bosque szerénységéről, türelmességéről és igénytelenségéről kezdett ismert lenni. Talán éppen ezért volt képes a sok túlfizetett csillagból kihozni annyit, a legjobbat.

Egészen biztos vagyok abban, hogy a spanyolok első világbajnoki címében ez mind benne van. Azt kellett csak látni, hogy a játékosok miként ünnepelték a „nagyöreget”, és milyen szerényen viselkedett a madridi ünneplésen. Tanítani kellene a Del Bosque-féle viselkedést az edzők továbbképzésén! Jobb példa aligha van ebben a nagyon is elanyagiasodott világban.

S a „többiek”!

Bert Van Marwijk, a hollandok mestere is hasonló jellemű ember. Azt mondják rá, hogy nyugodt, barátságos, kedves, könnyen megközelíthető ember. Nagyon jó viszonyban van játékosaival. Más a stílusa, mint Van Bastennek volt a válogatottal, de taktikailag és a játékszervezésben nincs messze sokkal nevesebb elődjétől. Maradt lényegében a tipikus holland futball, mely ezúttal lényegesen harciasabb volt (néha talán túlságosan is!), de tény az, hogy csak egyetlenegy meccset vesztettek el, azt is a döntő utolsó perceiben. A hollandok mestere megérdemelte a második helyet.

Harmadiknak minden tekintetben megérdemelten futott célba Joachim Löw. Annak ellenére, hogy babonás – állandóan ugyanabban a pulcsiban volt, mely sokak szerint a talizmánja –, nekem nagyon rokonszenves a fiatalember, mert nyugodt, profi módon (a szó valódi jelentésében) viselkedik. Barátságos (nem hisztériázik) mindenkivel, játékosaival, a sajtó embereivel, a szurkolókkal… S ami talán mindennél fontosabb: volt mersze, hogy „gyerekeket” is betegyen a csapatba. Legyen itt elmondva, hogy a német csapat talán a legnemzetközibb a világon, hisz a keret fele nem német! De német állampolgár. Tehát ebből a szempontból valójában úttörőmunkát végzett.

Óscar Washington Tabárez emelt fővel utazhatott haza Montevideóba. Senki nem hitte volna, hogy Dél-Amerika legjobbja lesz. A fogadóirodák őket 81-es szorzóval illették! Mondjam, hogy ez mit jelent? A 19. helyet jósolták nekik! Ez a szakember olyan klubóriások edzésével érdemelte ki másodszor is a válogatott vezetését, mint a Penarol, a Boca Juniors és a Milan. Ragyogóan játszottak a harmadik helyért, és csak 3:2-re kaptak ki a németektől! Igaz, Ghánát csak büntetőkkel verték meg, de az nem csorbít semmit azon, hogy megelőzték Maradonáékat és Dungáékat. S ez évtizedekre ad elég „ágyútölteléket”, hogy ezeket a nagyokat körülröhögjék. Tudják, mennyit jelent ez, ott délen, Amerikában?! S ha ehhez még az ember hozzáadja Forlán szenzációs szerepelését, és az uruguayiak összehasonlítják Messi vagy mondjuk Robinho felsülésével… Milyen szép még a negyedik hely is! És az egész világ!