Naplóírás és focisták

Pénteken 76 éves folyóiratunk legifjabb nemzedékének, a Híd Körnek a tagjai mutatkoztak be: Terék Anna és Oláh Tamás költeményeiket olvasták fel, Barlog Károly Maxim, a pojáta bőrébe bújt, de Kovács Istenke képében is megjelent, Drozdik Popović Teodóra pedig a szerb irodalomról való fordításairól beszélt. Utánuk Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi válaszolt Szerbhorváth György kérdéseire. Az ismert író kifejtette, hogy számára az irodalom folklór jellegű, a művészetet köztulajdonként fogja fel, melyben nem lehet kérdéses, hogy mi a fontosabb, az alkotás vagy a jog. Ezzel szemben elsőkötetes felesége – aki gyermekkorát Észak-Amerikában, a szerzői jogok fellegvárában töltötte – úgy látja, hogy a vendégszövegek alkalmazása ellentmond mindenféle erkölcsi normának, hiszen egy szerző számára minden egyes leírt mondata a saját gyermeke. Ezzel az utánuk színpadra lépő Kukorelly Endre is egyetértett, aki szórakoztató tanácsokkal is szolgált a közönségnek. Javasolta például a hölgyeknek, hogy csakis olyasvalakit válasszanak férjül, aki gyerekkorában focizott, és így megtanulta a túlélés szabályait. Ezenkívül minden jelenlévőt naplóírásra biztatott, mert néhány sornyi bejegyzés később akár egy-egy regény táptalajául is szolgálhat, arról nem is beszélve, hogy az önkifejezést is megkönnyíti a mindennapi történések lejegyzése. Persze nem csak humoros oldaláról ismerhettük meg a frissen parlamenti képviselővé avanzsált szerzőt, hiszen arra is felhívta a figyelmet, hogy az emberek többsége ma az élet minden egyes momentumában igyekszik a legkorszerűbb eszközöket használni, egyedül az irodalomra nem igaz ez, hiszen annak mindig a kortárs szegmensét hanyagolják el a leginkább. Kifejtette, hogy ő sem az „ügyesen” megírt könyveket szereti, hanem amelyek valamilyen váratlan fordulattal, meglepő írói bravúrral kápráztatják el az olvasót. Szombaton a József Attila Kör képviselői (Deák Botond, Izsó Zita, Ayhan Gökhan, Kele Fodor Ákos) olvasták fel legújabb alkotásaikat, majd Bozsik Péter mutatta be legfrissebb, Gourmandiai partraszállás című kötetét. Ezután Szilasi László és Zeke Gyula közös beszélgetése következett Szerbhorváth Györggyel. Utóbbit A Bécsi úton című „anyakönyvi kivonatáról”, most kiadott anyaregényéről, míg az előbbit a Könyvhétre megjelent történelmi-bűnügyi művéről kérdezték. Este a 70 éves Tolnai Ottót köszöntötték a Híd folyóirat munkatársai, akik „édes különlegességgel”, cukrászdaszövegek gyűjteményével kedveskedtek a vajdasági magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotójának. Vasárnap – a magyar írók csúfos, 10:7-es labdarúgás-veresége után – PomogátsBéla irodalomtörténészt Bányai János faggatta, Szőcs Géza elmaradt látogatása helyett pedig a Dombosi történetek kiagyalói, Kishegyes elcsépelhetetlen betonkeverői, Mirnics Gyula, Szerbhorváth György és Virág Gábor – újfent Bon Jovi-életérzéstől ihletve – szállták meg a színpadot, hogy felolvassák most kiadott remixkötetük pár szövegét. Mindent összevetve (az utánozhatatlan falusi légkört, a jó társaságot, a családias hangulatot) ismét egy kellemes és ráadásul tanulságos hétvégét tölthettünk a Dombos Festen.