Isten nyugosztaljon, Professzor Úr!

Igen jelentős volt pedagógiai munkássága: több tankönyvet írt és mintegy 45 kutatási projektumot vezetett, ő alapította a Vajdasági gyermek- és ifjúsági képzőművészeti nevelő központot, és 1954-től 1980-ig vezette is. Számtalan szakszöveget, polémiát, képzőművészeti kritikát publikált. Emellett rendkívül értékes festőművészként tartották számon. Egy teljesen egyéni és fölismerhető poétikát vitt képeibe: látszólag realisztikusak, mélyebben azonban többrétegű, szellemi és költői rétegek rejlettek alkotásaiban. Első pillantásra egyszerűek és kissé komorak, amikor azonban figyelmesebben szemléljük őket, többértelmű dimenziókat fedezünk föl képeiben. Bogomil Karlavaris képeiből mintegy hatvan önálló kiállítást rendeztek Újvidéken, Belgrádban, Grazban, Zágrábban, Szkopjéban, Podgoricában, Varsóban, Moszkvában, Münchenben... Csoportosan az Amerikai Egyesült Államokban, Egyiptomban, Szíriában, Jordániában, Olaszországban, Csehországban, Dániában és még sok más helyen állított ki, munkásságát rangos társadalmi elismerésekkel (Kultúra szikrái, Újvidék város Októberi Díja, Érdemes képzőművészeti pedagógus-díj stb.) díjazták. Fia, Ivan Karlavaris fényképezőgéppel folytatta édesapja művészi és pedagógusi pályáját: az Újvidéki Művészeti Akadémián fotó-szakelőadóként tanítja a leendő képzőművészek nemzedékeit. Bogomil Karlavarist, a vajdasági táj leghíresebb festőinek egyikét, Konjović kortársát 86 éves korában egy szívműtét következményeként érte a halál. Isten nyugosztaljon, Professzor Úr!