Irány észak!

Iván Attila, a filmműhely egyik szervezője elmondta, hogy az alkotótábor első napjaiban elméleti előadásokat hallgattak a résztvevők és filmeket elemeztek, a következő napokban a csoportok a terepen forgatnak, az alkotótábor utolsó napjaiban pedig a vágással és az utómunkálatokkal foglalkoznak majd. NÉGY TÉMAKÖR Tavaly és tavalyelőtt a néprajzi filmműhely munkája a Stara Planina, azaz Dél-Szerbia területére összpontosult. 2010-től munkásságuk helyszíne északra, a Bácska határ menti övezetére irányul, Magyarkanizsára és a Járás puszta térségére –mondja Iván Attila. –Felkértek minket, hogy segítsünk a szervezésben, és koprodukciós partnerként vegyünk részt a filmek elkészítésében. Két belgrádi (Radiša Cvetković, Bojan Vorkapić)és két magyar résztvevője van a tábornak, dr.Papp Árpád és az erdélyi VörösT. Balázs személyében. Négy témakörben forgatnak filmet, ezek főleg néprajzi és antropológiai jellegűek. A legközkedveltebb téma a juhászról készülő portréfilm, amit kint a Járáson, illetve a pusztaságban forgatnak majd. A másik kisfilm a pálinkafőzés hagyományát, módszereit, fortélyait igyekszik megjeleníteni, a harmadik egy kézművesről szól, aki fából készít a vásárba eladásra gyermekjátékokat, házi áldásokat, és rajta keresztül mutatjuk majd be a vásári hangulatot. A negyedik téma már félig kész, ugyanis ásatásokat végeztek a Művelődési Ház közvetlen közelében, ahol avar kori leleteket találtak. Az ásatást az elejétől kezdve végigkövettük, úgyhogy ebben a témában a nyersanyag már megvan, csak össze kell vágni. Az alkotókat négy mentor segíti a munkában: Tari János budapesti filmrendező, néprajzkutató, Siflis Zoltán szabadkai filmrendező, Slobodan Simojlović rendező és Slobodan Aleksić archeológus. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az itt elkészült filmek további sorsa, Iván Attila elmondta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a filmeknek elkészül majd az angol feliratos változata, és a belgrádi partnerrel közösen fesztiválokra nevezik majd be az alkotásokat, ezenkívül Belgrádban és Magyarkanizsán is bemutatják őket. AHOL ÖSSZEÉRNEK A FALU TÖRTÉNETEI A néprajzi filmműhely erdélyi résztvevője, VörösT. Balázs Sepsiszentgyörgyről érkezett a filmműhelybe. – Kulturális antropológiával, ezen belül pedig vizuális antropológiával foglalkozom – mondja. –Siflis Zoltánt és dr.Papp Árpádot már régóta ismerem, korábban is próbáltunk közös projektekben gondolkodni, éppen ezért örülök, hogy most együtt részt vehetünk ebben az alkotási folyamatban, ami mindannyiunk közössége számára értékes és fontos lehet. Két film létrehozásában veszek részt, az egyik a tanyai pálinkafőzéssel kapcsolatos, ami szerintem egy nagyon érdekes téma. Ennek több százados kultúrája van; a pálinka a magyar embernek szerte a Kárpát-medencében a vendégváró itala, búfelejtője, kulturált formában táplálékkiegészítője és gyógyszere. Sokféle szempontból lehet tehát megközelíteni ezt a témát. A pálinkafőzde régen az a hely volt, ahol megbeszélték az ügyes-bajos dolgaikat az emberek, ott értek össze a falu történetei, ott cseréltek gazdát (akárcsak a kútnál), a helyi híreknek is az egyik gyűjtőhelye volt. A filmből majd kiderül, hogy most ez mennyire van így, hogyan találkoznak most ott az emberek, mire jut ma idő ebben a kicsi felbolydult világunkban. A másik filmben egy kézművescsalád portréján keresztül kellene eljutnunk a hétvégi vásárba. A vásár egy különleges hely, ünnepi és mégis profán színtere az életünknek. Egy olyan fontos hely, ahova nem lehet ismerősök nélkül eljutni, nem lehet csak úgy bemutatni a vásári hangulatot, kell valaki, lehetőleg egy érdekes, a vásárt is jól ismerő figura, aki az alkuhelyzetnek a vevő- vagy eladóoldalán áll, és az ő temperamentumán keresztül a vásárnak egyféle képét kaphatjuk. A folyamatos alku, a találkozások öröme, az áldomás fontos momentumai a vásárnak, ezeket érdemes megragadni. A PÁLINKÁRÓL MÁSKÉNT Dr. Papp Árpád néprajzkutató, a Szabadkai Múzeum munkatársa szerint a filmkészítés rendkívül összetett dolog. – A néprajzi filmezés a néprajz egyik ágaként ma teljesen elfogadott és népszerűnek tűnő változat, amely már a 90-es évek elején megérintett. Egy hagyományos szakma, a pálinkafőzés folyamatát szeretnénk ezúttal megörökíteni. Egyik oldalról deskriptív módon közelítjük meg a témát, a folyamat leírásának mindenképpen benne kell lennie a filmben, de van egy mögöttes tartalom is, amitől ezek a filmek érdekessé, emberközelivé és megfoghatóvá válnak, tehát tartalmilag élménydússá kell őket tenni. Nagyon kevesen tudják, hogy az egykori Jugoszlávia, de Európa területén is a pálinkafogyasztási szokások mennyire különböznek, már csak ezért is érdemes ezzel foglalkozni. KÖZÖS GONDOLKODÁS Siflis Zoltán, a néprajzi filmműhely egyik mentora az első napokban elméleti előadásokat tartott a vizuális antropológiáról és a néprajzi filmezés lehetséges módszertani megközelítéséről. Véleménye szerint nincs olyan téma, amit ne lehetne érdekesen feldolgozni. – A műhelyben olyan filmes kollégák vesznek részt, akiknek van már előéletük, tapasztalatuk a filmezés terén. Egyfajta nyitottságot látok a fiatalok részéről, akik nagyon komolyan veszik ezt az antropológiai filmezést. Célunk, hogy közösen gondolkodva, együtt dolgozva egységes műhelyt hozzunk létre, és reméljük, hogy mindannyiunknak egy érdekes szellemi kalandban lesz részünk. Hogy a filmek mikor kerülnek bemutatásra, az nagyban attól is függ, hogy a műhelymunka során meddig jutunk a filmek feldolgozásával. Siflis szerint nemcsak a szakma számára értékelhető alkotások készülnek a filmműhelyben, hanem olyan filmek is, amelyek a közönség számára is élvezhetőek, követhetőek, tehát népszerű, tudományos, dokumentumfilmek szintén születnek az alkotótáborban.