A kutyus mint családtag

Szóval, nem ok nélkül és érdemtelenül tekintik nagyon sok helyen családtagnak a kutyát – mert ezt kétségkívül megérdemli. Sőt, megtörténtek az első lépések annak érdekében, hogy a kutya hivatalosan is családtag legyen. Újvidéken az egyik soklakásos tömbházban a lakók tanácsa úgy döntött, hogy az épületben élő kutyákat is a lakók listájára teszik, és mint családtagnak, a lakbérrel együtt, mint egy személy után fizetni kell a vízfogyasztást, a szemétkihordást, a lépcsőházi világítást, a liftet. Tehát csak szavazati jogot nem kaptak még ezek a derék házi kedvencek. Azt most egyelőre ne feszegessük, hogy a családban élő kutyus hányszor tusol le ebben a melegben, esetleg fürdik meg a kádban. Meg, hogy hányszor húzza le a vizet maga után az illemhelyen. Újvidéken tehát a kutyák hivatalosan is rákerültek a lakók listájára, ami a vízfogyasztást és a kommunális szolgáltatásokat illeti. Persze az érintett családfők tiltakoztak. A háztanács elnöke azzal érvelt, hogy a kutyák vízhasználati díját, igaz, nem írja elő a törvény – de nem is tiltja! Különben is a háztanács kutya nélküli tagjai kézfelemeléssel egyhangúlag megszavazták, hogy a kutyák után is kell fizetni a vízfogyasztást. Ebben az esetben bizonyára elmarad a barátságos farkcsóválás, esetleg az történhet meg, hogy valamelyik sértett eb belekap a háztanács elnökének a nadrágjába. A lakbérbeszedők azzal érvelnek és védekeznek, hogy számukra a háztanács elnökének az aláírása is fontos. A kutyákéra nincs szükség. A kutyák tulajdonképpen örülhetnek és büszkék lehetnek arra, hogy végre hivatalosan is emberszámba veszik őket. Mert végeredményben a kutya nem is állat, hanem – kutya. Végül az is érdemes és figyelemre méltó, hogy a hír hallatán még a kommunális felügyelőség főnöke is meglepődött. De bizonyára egy kicsit irigykedett is, hogy nekik ez eddig még nem jutott eszükbe!