Németh István köszöntése

Megjelent a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat 23. száma, amely mindenekelőtt Németh István írót/újságírót köszönti nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Az ünnepelttel SÁNDOR Zoltán készített interjút Ahol a kakasok szólnak címmel. A beszélgetés, akárcsak NÉMETH István Kiszállás skanzenbe c. novellája a folyóiratszám IMÁVÁ MAGASZTOSULT MINDENNAPOK című részében olvasható.
napló / vers / töredék
fáradt hideg légmozgású
kedd június huszonkettő
halvány és megfoghatatlan
fogalomként közeleg
az éjfél
bögrében tea s benne
utolsó kanálmozdulattól
kavargó méz
redőnyön kopogó eső-ritmika
sercegő jazz-dallam
a képzelt nagylemezen
körbejár a hozzád megtett út
majd emlékezet
szobádnak ha fala
ha meszelése lennék
levakarnám magamról a vágyat
szoktatnám lényem az efféle
pőreséghez miként
test idomul lélekhez
arcom érintésedhez simul
gyertyaláng-nyelvek árnyéka
a mennyezeten
hiányod mint éjszakára
virradat – jön
halvány és megfoghatatlan
fogalomként reggelre elillan
akár hallgatók dobhártyájáról
az éjjeli rádió-csönd

1. A gól
A fociban a gól ritkaság. Az összes labdajátékban rendszeresen gólok esnek, de a fociban nem. A gól kivételes állapot. Ha a 90 percnyi játék alatt három gól esik, akkor már elégedetten csettint a néző. Focimeccset nézni olyan, mint az orvosnál várakozni (csak a várakozás sokkal intenzívebb), a gól pedig olyan, mint amikor szólítják a pácienst. Aztán rövid idő múlva kijön az orvostól, és máris elfelejtődik a várakozás kínja. A fociban a gól olyan, mint amikor az ember egy késő vonatra vár, amikor felszáll a vonatra, a várakozás kínja már nem számít. A várakozás kínja a drukkolás, az idegeskedés, amikor fölé rúgja a csatár. A fociban az a néhány perc, ami a helyzetekre és a gólokra jut, feledteti azt, ahogy a játékosok a pálya közepén passzolgatnak, vagy ahogy hátrafelé játszanak.
Dr. Sági Zoltán: Így leszünk, így vagyunk. Kisebbrendűségi érzéseink szigetei. Életjel, Szabadka, 2010
Szeretném azt hinni, hogy ennek a könyvnek egyetlen szava sem igaz. Attól tartok viszont, hogy a szerző még így is visszafogott volt, és több igazság van benne, mint bárki is szeretné. Hogy miért? Mert ez félelmetes.
