Foci-vb és afrikai vadászat

– A vége felé már kicsit unatkoztam. 18 napot töltöttünk Afrikában. Szerbia mindhárom meccsén ott voltunk, amelyeket Németország, Ghána és Ausztrália ellen játszott. A hangulat jó volt. Főleg vadászni jártunk, esténként pedig televízión néztük a meccseket a szállásunkon. A terület főnökének hétvégi házában laktunk. Nem nagyon ismerkedtem, mivel angolul és zulu nyelven beszéltek. A meccsek előtt a szerb zászló színeit festettük magunkra. Apukám engem mindhárom meccsre kifestett, én pedig őt csak az utolsóra festettem ki.• Milyen volt a profikat látni? – Jó volt, nagyon tetszett a játékuk. Amikor hazafelé jöttünk, a repülőtéren, Johannesburgban találkoztam Fernando Morientessel, aki valószínűleg a spanyol meccsre ment. Pechemre sem telefon, sem papír, sem golyóstoll nem volt nálam, így nem tudtam sem autogramot kérni, sem fényképezkedni vele. • Hogy tetszett a szafari? Látom, sok vadat lőttél. – Elég jó volt, ilyen állatokat még nem igazán láttam, a nevüket se nagyon ismerem. Lőttem impalát, bushbuckot, grysbokot…Az ifjú focirajongó után édesapja mesélt élményeiről:– 2006-ban is kinn voltam a vb-n Németországban barátaimmal, és akkor megfogadtuk, hogy ha a szerb csapat eljut Dél-Afrikába, akkor oda is elmegyünk. Németországban tízen voltunk, idén pedig hárman mentünk, de úgy, hogy mindenki vi tte a fiát vagy a fiait. Dobó Rudi vitte két fiát, Dragan barátom egy fiát és én Márkot. Saját szervezésben mentünk, ugyanis utazási irodán keresztül nagyon drága lett volna. Bekombináltuk a vadászatot is, mivel a világbajnokság ideje alatt drága a repülőjegy, így vadászturisták most nem mennek és vadászaton 40%-os kedvezmény volt. Budapestről indultunk Párizsba, onnan pedig Johannesburgba. Itt várt minket a vezetőnk. 17 napot töltöttünk ott, és mindennap ő vitt minket az aznapi programunkra. Három napot töltöttünk Pretoriában, elmentünk a Ghána elleni mérkőzésre, majd elutaztunk Dél-Afrika északi részére, 500km-re Johannesburgtól, ott volt egy 7000 hektáros bekerített magán-vadászterület. Itt három napot töltöttünk, majd visszamentünk Johannesburgba, onnan elrepültünk Port Elizabethbe, ahol két éjszakát töltöttünk. Ott néztük a Németország elleni mérkőzést. Ezután ismét vadásztunk három napot, majd megnéztük Nelspruitban a Szerbia–Ausztrália meccset, utána pedig megint vadászni mentünk. Az utolsó napon ellátogattunk a Dél-afrikai Köztársaságon belül lévő önálló államba, Szváziföldre. Nagyon nagy a szegénység ebben a királyságban, ugyanúgy, mint a Dél-afrikai Köztársaság ban, ahol a városokat szépen kiépítették, de azokon kívül nagyon látszik, mennyire elmaradott az ország és milyen nagy a munkanélküliség. • Milyenek az ételek? – A törött paprikát nem ismerik. Húst a hússal eszik, levest nagyon ritkán, kenyeret nem nagyon fogyasztanak. Elengedhetetlen fűszer számukra a koriander és a köménymag. A húst cukrozzák, nem sózzák és csípősen fogyasztják. Különös ízvilág ez. Én mindig jóllaktam. • Milyenek voltak a meccsek? – Nagyon meglepett minket és nagyon fájt, hogy kikaptunk Ghánától. A Németország elleni meccs előtt a német szurkolók már a zsebkendőket osztogatták nekünk, bár a mérkőzés után nekik volt szükségük zsebkendőkre. A vuvuzela igen rossz hatással van a szurkolásra. Szurkolni igazán nem lehetett, csak nézni a meccseket. A FIFA-nak nagy melléfogása volt, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban rendezte meg a világbajnokságot. 5–10ezer üres ülőhely volt a mérkőzéseken, amiket ha a vb-re nem tudtak megtölteni, akkor ezután még úgy sem tudják majd. Ezért a magas repülőjegyárak, valamint a gyenge közbiztonság . A házakat kétméteres kerítéssel kerítik be, ami felett 70cm-es drótot húznak, amibe villanyáramot vezetnek. Minket nem ért semmi probléma, mert a vezetőnk civil rendőr volt, de hallottuk, hogy sok turistát kiraboltak. Az Ausztrália elleni meccsen, ahogy elkezdtünk játszani, a döntetlen is elég lett volna a szerb válogatottnak. Az első félidő derekán biztosak voltunk abban, hogy nyerni fogunk, csak sajnos a helyzeteink kihasználatlanok maradtak. Ahelyett, hogy a félidőben már vezettünk volna 3-4 góllal, az állás 0:0 volt. Az ausztrálok a második félidőben két gólt rúgtak, nekünk pedig nem sikerült válaszolni mind a kettőre. Igaz, volt egy büntetőrúgás kezezés miatt, amit nem ítélt meg a játékvezető a mi javunkra, bár nekünk még ez előtt meg kellett volna határozni a mérkőzés kimenetelét. • Hogy történhetett, hogy pont Ausztrália verte meg Szerbiát, hiszen a szerb csapat jobb játékosokból állt… – Igen, de a szerb együttesben a mentalitással van gond. A válogatott játékosaink, amikor klubcsapatban játszanak, akkor kellő felelősségtudattal teszik azt, a válogatottért meg ugyanezt nem tették meg. Ez az egyik gond, a másik meg az, hogy az ausztrál válogatott Árok Ferenc urat kivitette Ausztráliába a bajnokság előtt. Szerintem ennek is nagy szerepe volt abban, hogy Ausztrália megverte Szerbiát. • Összegezve: milyen volt az utazás? – Én nagyon jól éreztem magam, 6000km-t autóztunk a köztársaságon belül, meg 2200-at repültünk. Így, hogy vadászattal volt összekötve, nem unatkoztunk, mindannyian jól éreztük magunkat. Márk a végén már unatkozott, amikor nem mentünk vadászni. Meg volt határozva, mennyi vadat lövünk, azt addigra lelőttük. Vadászatra nyolc napot irányoztak elő. Márk meg én 22 vadat lőttünk: impalát, nyalát, kudut, kék gnút, fekete gnút, nílusi vadlibát, páviánt, varacskos disznót stb. Ezek egyelőre ott maradtak, most preparálják őket és három hónap múlva küldik majd utánunk.