Egyre világosabb, hogy Szerbia sem kerülheti el az átalakulóban levő országokat általában megrengető sorsát. Ez pedig a keresetek nagysága és kifizetési határideje. A magánvállalkozók ugyan igyekeznek ott spórolni, ahol lehet, de legtöbbször képtelenek betartani a munkaügyi törvény rendelkezéseit, amelyek szerint a munkaadó köteles a hónap végéig kifizetni az előző hónapra járó fizetéseket.

Ezt a vállalkozók – becsületükre legyen mondva – nem is tagadják.

A munkaadók uniója február elseje és június 15-e között egy több mint 16 000 tagját felölelő elemzést készített, s ebből kiderült, hogy a munkaadóknak mindössze 17,6 százaléka képes betartani a törvény által előírt határidőt, míg nagyjából ugyanennyien több mint 90 napot „csúsznak” a kifizetésekkel.

Az okok nagyjából ismeretesek: elsősorban az állam felé igyekeznek törleszteni a kötelezettségeiket, mert ha nem, jönnek a felügyelők és vastagon büntetik őket. A másik lényeges ok, hogy a feketepiac olyan komoly konkurenciát jelent számukra, hogy olykor lehetetlenség tartani a kifizetődőség határán mozgó áraikat. Ez ellen pedig az állam jóformán semmit sem tesz. Ő csak a saját pénzét követeli és minden eszközzel be is hajtja azt. Ilyen körülmények között mit tehet a nagy-, közepes-, vagy a kisvállalkozó? A hatalmas munkanélküliség nyomása alatt a csaknem mindent eltűrő munkást károsítja meg, mit sem törődve azzal, hogy annak esetleg éhezik a családja.

És ezen a ponton beigazolódik a cinikus igazság: legjobban a hason, pláne a más hasán lehet spórolni.