Az érzelmi világ festője

Nincs hontalan csiga Elárulok egy titkot: Imrét több szál is fűzi ehhez a Tisza-parti városhoz, hiszen felesége, Emese zentai. Úgy gondoltuk, megismertetjük olvasóinkkal a fiatal erdélyi festőművészt. Imre a középiskolát Csíkszeredában, a Művészeti Líceumban végezte festészet szakon 1994-ben: – Tanáraim Márton Árpád, Koszti István Miklós és Ercsei Ferenc voltak. 1996-ról 2001-ig a Szarvasi Autonóm Művészeti Kar festészet szakára jártam. Ott Gerzson Páltól festészetet, Makovecz Benjamintól ábrázoló geometriát és Patay Lászlótól anatómiát tanultam. Dolgoztam rajztanárként Kőteleken és az Alapfokú Művészeti Oktatást vezettem több éven keresztül. Szegeden nyomdai előkészítést és tipográfiát tanítottam. Jelenleg reklámgrafikával foglalkozom és igyekszem minél több időt szentelni a festészetnek. BezárvaSzólj néhány szót Erdély mai képzőművészetéről: milyen műhelyek vannak, fontos-e valahova tartozni, alkotótáborba, művésztelephez? – Az erdélyi mai képzőművészet helyzetéről és azon belül is a Székelyföldről szólnék, hisz én magam is itt tevékenykedem. A Hargita megyei képzőművészek tárlatát minden évben megszervezik, s az idén közel 60 alkotó vett részt alkotásaival. Ami a műfaji változatosságot illeti, a festészet, a szobrászat, a grafika és a textilművészet nagyon sok ága képviseltette magát, s több képzőművész-nemzedék hozta el munkáit. Az idősebbekhez, a középnemzedékhez folyamatosan csatlakoznak olyan fiatalok, akik nemrég indultak el a pályán. Az itteni képzőművészek nem szoríthatók a Székelyföld határai közé, mivel alkotásaik megfogalmazásukban és változatos üzeneteikkel jóval szélesebb teret járnak be. Palics Merre, milyen irányba tart az erdélyi képzőművészet? – A 90-es évek után rengeteg céh és szervezet alakult művészeti ágak és gyakran generációk szerint is, ami nem egy esetben konfliktushoz vezetett. Mindennek oka a Nyugatról beáramlott különböző irányzatok megjelenése. Mindenekelőtt fontosak az alkotótáborok, a közös együttlétek, egy csoporthoz való tartozás, ami megkönnyíti manapság a fiatal művészek érvényesülését. Jó példaként említendő a Gyergyószárhegyi Alkotótábor, mely közel 70 éve működik és meghatároz egy olyan irányvonalat a képzőművészetben, amit elődeink, mint például a nagybányai festők célként tűztek ki maguk elé. Én is fontosnak tartom a kapcsolatot a természettel, valamilyen módon visszatérni a népdalok világához, és mindezeket felhasználni ihletforrásként. Kovács Imre eddigi munkássága Díjak: Liber-arte diploma művészetpedagógiai tevékenységéért, Mecseki Erdészeti Zrt. (2006) Tagságok: Lajtorja Fiatal Alkotóművészek Kulturális Egyesülete (Szeged Mo.), Mandragóra csoport (Magyarország) Művésztelepek: Kőtelek Nemzetközi Alkotótábor (1998–2006 rendszeresen, szervező), Törökbálint Nemzetközi Művésztelep (2003), Zalai Nemzetközi Alkotótábor (2006–2008), Nagykörűi Nemzetközi Alkotótábor (2007), Szabadka (2007), Beregsurányi Nemzetközi Alkotótábor (2008), Öcsödi Nemzetközi Alkotótábor (2009). Egyéni kiállítás: Tilos kávéház, Csíkszereda (1996), Alsóvárosi kultúrház, Szeged (2007) Fontosabb csoportos kiállítások: Művészeti Múzeum, Brassó (1996), Csíkszeredai közös tárlatok (1994–2000), Szarvas Művelődési Ház (1999), Gödöllői Agrármúzeum (2000), Szolnok (2001), Marosvásárhely (Mandragóra cs., 2003), Csíkszereda, Kriterion Galéria (Mandragóra cs, 2003.), Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum (Mandragóra cs., 2003), Szeged, Olasz Kulturális Intézet (Mandragóra cs., 2004), Szeged, Olasz Kulturális Intézet (Lajtorja, 2004), Aszód, Petőfi Múzeum (Mandragóra cs., 2005), Ráckeve, Árpád Múzeum (Mandragóra cs., 2005), Szeged, Olasz Kulturális Intézet (Lajtorja, 2005), Szarvas Múzeum (Mandragóra cs., 2006), Garab pincészet, Budapest (Mandragóra cs., 2007), 20 éves a csíkszeredai Nagy István Zene- és Képzőművészeti Líceum (2010)