Percről percre | Mit szól hozzá? | Archivum | Normál nézet
Hamis hatalom
A pszichológia szerint minden embernek van egy rejtett arca. Társadalmi játszmákat megvívva szerepeket töltünk be, ezért mindig egyféle képet mutatunk kifelé, míg a másik énünk rejtett marad. Az internetes fórumozás ezt az arcunkat mutatja meg. Az álnevek adta anonimitás egyedi lehetőséget kínál számunkra, hogy valódi személyiségünket fel nem fedve véleményt nyilváníthassunk oly módon, amit nyíltan nem mernénk megtenni. Nem tehetjük meg, mert holnap is a szomszédunk, főnökünk szemébe kell néznünk, munkába kell járnunk, meg kell őriznünk becsületünket. Bármennyire is igazságtalanságnak tartunk valamit, vagy bármennyire igazunk lehet valamiben, következmények nélkül még ma sem mondhatjuk el véleményünket. Az igazságtalanság tudata pedig marja, mérgezi a lelket, ordítva kíván a felszínre törni. Ugyanakkor az álnevek jó lehetőséget biztosítanak, hogy megéljük saját nagyszerűségünket, hiszen így felülkerekedhetünk azokon, akikről írunk. Bebizonyíthatjuk hozzászólásunkkal, hogy mindenhez értő különb emberek vagyunk, leminősíthetünk, sértegethetünk bárkit. Uralkodhatunk felettük.
Gyűlöletben élünk. Nap mint nap hallhatunk alantas, szitkozódó, obszcén, káromkodó, átkozódó szövegeket utcákon, tereken, tömegközlekedési eszközökön, a médiában, sőt a közéleti szereplők szájából is. Annyira divattá vált ez a fajta beszédmód, hogy észre sem vesszük, a mindennapi verbális agresszió áldozatai, elszenvedői vagyunk – és mi is minden nap alkalmazzuk a verbális agressziót egymás ellen. Ha valaki bármiben is más, mint mi, akaratlanul és ismeretlenül is gyűlöljük. Szorongásunkat, indulatunkat nem élhetjük ki teljes egészében, hát menekülünk a kibertérbe.
Az interneten a másiknak nincs arca, nincs lelke, szinte nem is létezik. A vadászpilótának is könnyebb, ha egy gépet lő le és nem egy embert. Ha elesik egy idős személy az utcán, elfordulunk, tettetjük, hogy nem látjuk agóniáját, és újból a névtelenségbe menekülünk. A tömegben elvész az egyéni felelősségérzet. Senki sem ismer minket, így lelkiismeretünket nem terheli semmi.
Nem olvasunk, nem írunk, nem beszélgetünk egymással. Unatkozunk. Szólni akarunk, mert fontos a véleményünk. Mi is létezünk! Partra vetett halként áhítozunk a felszabadulás után.
A szabadság nem szabadosság, de a névtelenség annyira feloldja gátlásainkat, hogy megfeledkezünk önmagunkról. Valójában az interneten nem beszélgetünk egymással, csupán elbeszélünk egymás mellett, elveszve a kibertér hamis szabadságában, megerősítve a magányunkat, meg nem értettségünket.
Hozzászólások
Miklósi Tamással, és Kisfarkas Sándorral...haladjunk a magyarság felé....fetrengek a röhögéstől...
Kedves NN! Két dolog lehetséges: 1.nem zentai, 2.fiatalabb mondjuk 30 évnél. Minthogy én immáron 62 éve zentai vagyok a többiek nagyjából ismernek és tudják, hogy a név és a személy is igencsak valós. Csak gazdasági vezető beosztásban mintegy 30 évet dolgoztam a városban és tagja voltam a Zenta második aranycsapatának is, megnyerve a hatvanas évek végén a vajdasági liga bajnokságát több mint 100 gólt rúgva amit azóta se szárnyaltak túl.Legyen nyugodt kedves NN, a név nagyon is valós és nem kevés azoknak a száma akik ismernek is, kivéve talán az elején emlitetteket.
Van egy szép magyar szólás: ne azt nézd, hogy mit mond hanem, hogy ki mondja.Innentől kezdve ha egy anonimus azt hiszi, hogy itteni mocskolódása nekem fájni tud ahhoz nagy adag beképzeltség kell, hiszen az ilyesmi egyenlő a kutyapulygatással amire még az én terrierem sem reagál, én meg már nyilatkoztam: észérveken alapuló vitákra, eszmecserékre mindig nyitott vagyok, ha pedig illedelmesen választ kérnek tőlem, mint pl.Gabby, akkor készséggel válaszolok is, függetlenül, hogy valaki anonimus-e vagy sem. A kellő szinvonalú hozzászólások gazdagitják a lapot, a multkor a lap főszerkesztője meg is köszönte, hogy alkalomadtán részt veszek a vitákban vagy megirom a véleményem. Abulafia múltkori, igen magasszintű, gazdag, izes nyelvezettel megirt véleménye pl. számomra is jobb volt mint maga az alapcikk, ez az irás pl. lehetne egy valamilyen etalon.Ő ugyan később azt is megállapitotta, hogy a hozzászólások között igen sok a silány minőségű is, sajnos és meg kell állapitani, hogy igaza is volt. Ha a szinvonalat emelni akarjuk akkor a szabályokat becsülni kell és esetenként szigoritani is kiszűrve az alpári viszonyulásokat melyekre egyes anonimusok sajnos azt hiszik, hogy joguk van. Legyünk büszkék magyar kultúránkra és éljünk is vele, hozzánk méltóan!
Kedves " állítólagos" saját neve alatt kommentelő Tibor ! Ön ne beszélje mások frusztrált agreszív levgezetésein, amikor ön olyan dolgokat is tesz néha ( elhányásosat), amely több mint véletlen. Egyesek felfedezőként gyalázattal nyílvánulnak meg mások ismeretlenség mögé rejtett joga mellett is. És mivel lehet bizonygatni ki kicsoda ? és mi lenne annak fontossága ? Személyi Bosszúállás talán ? Vagy az kevésbé fáj, amikor tudja kinek a véleménye nyal vagy gyaláz ? És se nem az ön, se nem a moderátor dolga felmérni se értékelni. A szabályok pontattlansága senkit se jogosít semmire, csak lehetőségeket ad különböző visszaélésekre.
A hangsúly nem a néven vagy álnéven van hanem azon, hogy egyesek saját frusztrációikat agreszivan vezetik le mások irányába!Én szivesen komunikálok álnév mögé bújókkal is de csak akkor ha észérveket használunk,a mocskolódókkal nem foglalkozom és nincs értelme reagálni sem, ez a moderátor dolga.
Honnan tudhatom azt, hogy aki valódinak látszó nevet használ az Interneten, annak valóban az-e a neve?
Közönséges gyáva nikhajok azok akik fantomnévmögé bújva gyalázzák embertársaikat.
A fantomnéven való vitának az lenne az előnye, hogy megkerülve a személyeskedést a vita vélemények, tények, objektív argumentumok ütköztetése lesz.
Sajnos igazat kell adnom az írás szerzőjének, mert a hozzászólók egy jelentős részét nem ez jellemzi. Az önkontrolltól megszabadulva sokan személyiségük nyilvánosan elnyomott sötét oldalainak engednek teret.
Nem az különböztet meg bennünket, kinek nemes, kinek gyarló a lelke, hanem az ki tudja fékentartani az írigységet, rosszindulatot, frusztrációit, a bántani akarást.
.Az internet gerilláitól.
.
"Nem tehetjük meg, mert holnap is a szomszédunk, főnökünk szemébe kell néznünk, munkába kell járnunk, meg kell őriznünk becsületünket. Bármennyire is igazságtalanságnak tartunk valamit, vagy bármennyire igazunk lehet valamiben, következmények nélkül még ma sem mondhatjuk el véleményünket."
Ezek így egy cikken belül elég furcsán hangzanak, hiszen pont azzal védjük meg a becsületet ha kimondjuk hogy mi az igazságtalanság. Vagy én értem félre a becsület értelmét...
Egyébként valódi név mögött is akadnak akkora dumások, hogy csak azok csodálkozok, hogy némelyikre nem szakad rá a plafon.
A legtöbb ember jelzőjét a tettei jellemzik, és a szüleitől öröklött nevével nem sokra megy
Ezért pötyögtetek a saját nevemen,nem akarok döglött hal lenni.