Recskó Feri: paraszt vagy cigány?

Sáfrány Ferenc

2010. június 14., hétfő 0 hozzászólás

Nem. Egyik sem. Csak ő szeret e két főnévvel azonosulni. Ez a mániája. Beleéli magát, úgy, ahogyan kevesen tudják ezt eljátszani, mert végig halál komolyan teszi, szeme sem rebben. Ő is a falu ismertebb legendái közé tartozik. Időben beverekedte magát e táborba. Közben letett az asztalra ezt-azt.

A félreértések és magyarázkodások elkerülése végett szeretném még az elején és időben kihangsúlyozni, hogy nincs semmi kifogásom a paraszt kifejezés ellen, de még a cigány ellen sem. Ne is próbálkozzon senki. Az én értékrendemben csak két véglet létezik, jó ember és nem jó ember. A többi jelző teljesen felesleges, mert magát az embert degradálja mint lehetőség. Ha ez mélyebb filozófia, ám legyen. De nézzük Ferkó barátomat és druszámat!

Gyerekkorában tán még birkózott is, majd átnyergelt a focira, és ott bekként a csapat oszlopos tagja volt. Rettegtek is tőle a környező falvak szélsői, meg bárki, aki felségterületére merészkedett. Nem volt ő szemtelen, pimasz, durva, csak határozottan kőkemény. Ahogy hallottam, csak a kombájn tudta megállítani, amikor annak is becsúszott. Mint a régi szép időkben. Felesége jegyezte meg útközben, hogy kicsin múlott, levágják-e a lábát vagy megmarad, amikor rákérdeztem, te mi az istenért bicegsz… A hétvégén futottunk össze, és olyan jót rohangált a Kertekben, csak amikor mellettem kullogott, vettem észre, hogy itt valami nincs rendben.

Szóval, egy csupa szív emberről van itt szó, aki később csak visszatért eredeti és kedvelt sportjához, a birkózáshoz. Most az élettel kel ölre, napról napra, és esténként, amikor már hullafáradt, elgondolkozik azon, vajon tusolta-e a napot, vagy csak jól megforgatta, megdobálta? Az biztos: dolgozik, mint egy állat, hat helyett is. De nem is ez a lényeg az ő esetében. Vannak még ilyen emberek. Az az érdekes, ahogyan ő él. Itt még talán hasonlítunk is egymásra. Nagy ívben nem foglalkozik (finoman fogalmazva, mert a sajtópapír csak ennyit enged) azzal, hogy ki mit gondol róla, az előítéletekkel meg egyéb apróságokkal, amelyek a falusi, de a városi élet legfontosabb mérgét jelentik az egymás közötti viszonyokban. Ő felette áll mindennek és mindenkinek. Csak nézzék meg a szakállát, meg nézzenek a szemébe. Mindent látni. Mint a nyitott könyvben, ahol az ember lelke tiszta, még ha azt sokan feketének látnák is. Rossz a szemük. Szemorvos sem segít.

Ami engem különösen meglepett, az a lányaival történt teljesen véletlen és váratlan találkozás. A Mojóban történt ez, vagy egy jó éve, ha nem több. Barátom büszke lehet a lányaira. Hallottam, hogy jó sportolók, de akadnak ilyenek, ezért még nem remeg meg a világ. Ami számomra sokkal fontosabb, és hosszú távon ez a lényeg (erre még egyszer ők is rájönnek), hogy örökölték apjuk megfelelő génjeit, ami őket is kiemeli a szürke középszerűségből, ami a tartalmas emberi élet legveszélyesebb ellensége.

Amikor rákérdeztem, apátok, anyátok kicsoda, és hallottam a választ, már értettem mindent, amit ők nem is sejthettek. Az alma itt sem esett messze a fájától, és ez megnyugtat. Mondhatnám azt is, hogy csak így tovább, de a lábadra azért jobban vigyázz, Ferikém, mert még van és lesz mit tenned, hogy minden és mindenki a helyére kerüljön.

A kecskéket meg majd hamarosan megnézem, ahogyan ígértem.

Rovat(ok):

Hozzászólások (0)

Ötvenmillió a Standard adóssága

Sok pénzzel tartoznak a gázért, de a munkásolimpiához is kötődik az adai közvállalat tartozása Ada Tiszavidék