Összefogással egymás kultúrájának megismeréséért

– A vásár idején megszervezett kulturális kísérő rendezvénynek tanulságaként levonható, hogy színvonalas produkciók kerültek színpadra vagy koncerttermekbe. Ezt jómagam bizonyíthatom, hiszen mindegyik napon ott voltam az eseményeken. Meggyőződhettem róla, hogy a közönség milyen lelkesen fogadja a rendezvényeket. Látom, hogy hasznosan egészítette ki a kulturális manifesztáció a vásári, üzleti programokat, és kulturális szempontból nyugodtan kijelenthetem, hogy ez teljes siker volt. Valószínűleg egy ilyen rendkívül színvonalas, sokrétű, sokféle igényt kielégítő művelődési fesztivál öregbíteni fogja Magyarország és a magyar nép hírnevét ebben az országban, és minden bizonnyal szájról szájra fog terjedni az a megelégedettség és öröm, amit tudtunk okozni a nézőknek és a hallgatóknak.

Goldschmied József

Goldschmied József, az Égtájak Iroda (a határon túli magyar kulturális rendezvényszervező és szolgáltató ügynökség) igazgatója a főszervező nevében így összegezte a MađArt '10 május 14–19-ig eltelt rendezvénysorozatának visszhangját:

– Nagyon nagy várakozással tekintettünk a Magyar kulturális napok programjai elé. Az volt a célunk, hogy egy keresztmetszetet adjunk a magyar kulturális értékekből. Olyat, amelyben benne van a magyarországi szerbek kultúrája (a budapesti szerb színház előadásával az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban), de a vajdasági magyar művészeti életből is adtunk szemelvényeket (például a Garden Kvartett és egy-két néptánccsoport közreműködésével). De az is volt a cél, hogy minél szélesebb műfaji skálán mozogjon a rendezvény. Mivel figyelembe kellett venni a nyelvi nehézségeket, ezért a zenei műfaj dominált inkább, s azon belül a sokszínűség jellemezte a fesztivált. Be kell vallanom, hogy én féltem egy kicsit, mivel az eddigiek során kimondottan a magyar–magyar kapcsolatokkal foglalkoztam, s most olyan közegbe került, ahol nem magyar ajkúaknak kellett bemutatni a magyar kultúrát. Nagy megelégedéssel tapasztaltam, hiszen ott voltam az összes helyszínen és a programokat figyelemmel kísértem, hogy nagy arányban vettek részt rendezvényeinken szerbek, horvátok és a többi itt élő nemzet tagjai. Örömmel nyugtáztam ez alapján, hogy elértük a célunkat. Persze arra is odafigyeltünk, hogy hozzunk valamit, ami elsősorban a vajdasági magyarságnak szól. Ezt a célt szolgálta például a Vígszínház vendégszereplése.

Számítanak arra, hogy lesz ennek a rendezvénysorozatnak folytatása?

– Hiszem, hogy követheti majd ezt Budapesten is egy szerb kulturális bemutatkozás, mert akkor van értelme a törekvésünknek, ha egymás kultúráját megismerhetjük, és vallom, hogy így tudjuk csak igazán tisztelni és megismerni a másikat. Tavaly kezdtük meg ezt a sorozatot a MađArt 2009-el, amelyet Belgrádban és Kruševacon tartottunk meg. Most itt Újvidéken egy lépéssel tovább mentünk. Szerintem az volna a jó, ha ettől a pillanattól kezdve már nem fesztiválban kellene gondolkodnunk. Természetesen lehet majd két-három év múlva újra megszervezni, de szerintem az lenne a lényeg, hogy egy folyamatos magyar művészeti-kulturális jelenlét teremtődne itt meg. Ezt természetszerűleg követheti majd a szerb is. Összefogva, odafigyelve sikeres programok sokaságát bonyolítottuk le, leszámítva az időjárási helyzetet, én nagyon meg vagyok elégedve. Telt ház előtt zajlott az újvidéki Városházán Érdi Tamás zongorakoncertje, de említhetném a Kaláka sikerét is. A szabadtéri programok szombaton tökéletesre sikeredtek. Megtelt a tér emberekkel a Tátrai Band vagy Rúzsa Magdi éjszakai koncertjén, s végig tombolt a közönség, nemcsak fiatalok és nemcsak magyar ajkúak voltak, hanem Vajdaság lakossága vegyesen képviseltette magát. Sajnos az időjárás miatt a vasárnapi főtéri rendezvényt le kellett mondani. De még ott is igyekeztünk megoldást találni, például a Pécsi Vasutas Fúvószenekar a rossz idő miatt nem a téren muzsikált, hanem elhelyezték őket a pályaudvaron.

Milyen emlékekkel távozik a rendezvényről?

– Kiemelném azt a hihetetlen összefogást, ami jellemezte ezt a rendezvényt a magyar és a szerb kormányzati szervek részéről, különösen meg kell dicsérnem a tartományi szervek segítőkészségét, a társszervezőnket, az Újvidéki Egyetemi Kulturális Központot, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet. Igaz, a főszervező az Égtájak Iroda volt, de azért a belgrádi magyar nagykövetség koordináló szerepe kimondottan fontos volt. Összefogással jött létre és értékeket hordozott ez a néhány nap. Köszönet az újvidéki polgároknak és a közreműködőknek Szerbiából és az anyaországból.