Se Zenta, se Gunaras

Zentagunaras hosszan nyújtózkodik el a Topolya–Zenta-közút mentén. A kis falu a mezőgazdaságból él, de egyre többen elvándorolnak, noha egykor itt virágzott az élet.

Zentagunaras központja

Gyetvai Tímea fiatal közgazdászhallgató a következőket mesélte Zentagunaras történetéről:

– A falu helyén a 13. században egy pusztatelepülés volt, akkori nevén Likasegyháza. Mohács után a falu elnéptelenedett, és két évszázadon át üres puszta volt a helyén. A 18. században jobbágyok telepedtek itt le, és a 19. században már faluszerű településről beszélhetünk, amely Zentához tartozott. Akkor és most is a földművelés és a jószágtartás a falu fő megélhetési forrása. A második világháborút követően a faluba ruszinokat telepítenek és átkeresztelik Orahovóra, amit később Novo Orahovóra változtatnak. Jelentősebb infrastrukturális fejlesztések csak a '70-es évek elején történnek, és ekkor indul el a falu fejlődése, ami egészen a '90-es évek elejéig tart.

A falu egyik legszebb utcája a JNA utca

Tímeától azt is megtudtuk, hogy Zentagunarasnak 1961-ben 3000 lakosa volt, 2002-ben viszont már csak 2029. A népesség 9,3 százaléka ruszin. Topolya községben itt tenyésztik a legtöbb juhot, de ennek ellenére kevés a munkalehetőség. Helyben majdnem kizárólag a mezőgazdaságban lehet dolgozni, ezért több mint 200-an a közeli Topolyán kerestek állást. A faluban 13 civil szervezet létezik, ezek közül a legaktívabb a Gazdakör, amely irodát is üzemeltet, ezenkívül itt van még a Gracza János M.E., a Petro Kuzmjak M.E., az Armida Női Fórum és az Ifjúsági Klub.

Egy gyönyörű parkban rejtőzik az Október 18. Általános Iskola

A nagy elvándorlás miatt a faluban kevés a fiatal, az Október 18. Általános Iskolába mindössze 161 diák jár. Rózsa Rózsától, az iskola igazgatónőjétől megtudtuk, hogy a jövő évben 26 elsősük lesz. Az igazgatónő arról is beszámolt, hogy a jelenlegi iskola 1965-ben létesült, három kisebb iskola összevonásával. Épületét egy szép és nagy kiterjedésű park övezi, ahol szabadtéri tanterem is található. Az iskolát folyamatosan szépítik és fejlesztik, 2007-ben kicserélték a padlót, és projektorral szerelték fel a multimediális termet, 2008-ban a toaletteket és a tusolókat újították fel, tavaly viszont a gazdasági világválság miatt nem kapták meg a már odaítélt pénzeket, s ezért nem tudták megvalósítani a tervezett fejlesztéseket. Az iskola diákjai, annak ellenére, hogy kevesen vannak, sok versenyen vesznek részt, idén 13 arany-, 12 ezüst- és 11 bronzéremmel tértek haza. Szintén szép eredményeket ért el az iskola néptánccsoportja, citerazenekara és női kosárlabdacsapata is. Az Október 18. Á. I. által szervezett közlekedési verseny községi szintre emelkedett, és idén már a község más településeiről is érkeztek diákok.

A diáksereg után egy idős házaspárt látogattunk meg, akik fiatalon tanyán éltek, és 40 éve költöztek be Zentagunarasra. A Koncz házaspár fiuk születésekor döntött úgy, hogy falura költöznek. A közeli Csantavéren ekkor még drágák voltak a házak, ezért úgy döntöttek, hogy a kisebb, de olcsóbb Zentagunarason vesznek telket. Kezdetben csak egy konyha állt az üres portán, de két kezük munkájával lassan otthont teremtettek és birtokukat is fejlesztették. Koncz Laci bácsi kezdetben egy lóval művelte a földet, majd vett mellé még egyet, s végül a hetvenes években traktorra cserélte az állatokat. Laci bácsi elmúlt 70 éves, de a mai napig műveli földjeit, és felesége, Anna néni is aktívan kiveszi részét a munkából. Muszáj, mondja Anna néni, mert az ember nem engedheti el magát, és mert Laci bácsi földműves nyugdíja alig több mint 8000 dinár.

Koncz Anna és László

– Mindig is a mezőgazdaságból éltünk, és élünk is a mai napig. Amikor annak idején építettük a házat, egy kiló gabona árán három téglát vettünk, most meg fordítva van. Pénz akkor sem volt sok, de a kisembernek volt annyi, hogy csinálni tudjon belőle valamit. Sokfajta növényt termeltünk, de tudtunk mivel számolni, mert volt rá kereslet, az árut rögtön fizették, és előre tudtuk, hogy mennyit fognak adni érte – emlékezik vissza Laci bácsi, Anna néni viszont nem látja túl rózsásnak a mai helyzetet:

– Az emberek szegényesen élnek, sok munkával és kevés pénzből. A boltokban sokan felíratják az árut, mert alacsonyak a fizetések és nincs pénzük. A mezőgazdaságban és a szövetkezetben lehet dolgozni, de nagyon kevés pénzért. A lányom és a fiam is felvállal minden munkát, mert azt tanulták itthon, de nem nagyon keresnek. A mezőgazdasági termékeknek nincs áruk, ezért ehhez sem fordulhat az ember. Sok fiatal elmegy városra, mert ott több a munkalehetőség.

Végül Laci bácsit arról kérdeztük, hogy szerinte mikor lesz jobb világ?

– A mi életünkben biztos nem. Az elkövetkező 20 évtől ne várjon senki se jót. Tönkre van téve az ipar és a mezőgazdaság, az ország pedig el van adósodva. Ott nem lehet semmi jó, ahol a búza kilója 8 dinárba kerül.