Első zsablyai rehabilitáció

Az üggyel kapcsolatban Bozóki Antal ügyvéd nyilatkozott a Magyar Szónak.

– Több szempontból jelentős ez a rehabilitálás. Először is nincs tudomásom arról, hogy a zsablyai, csúrogi, mozsori ügyben és a járeki táborral kapcsolatban már történt volna rehabilitálás. Lényeges, hogy a rehabilitálás tárgyában most már több bírósági ítélet is van. Olyan bírósági ítélet, amelyet kivégzett emberek ügyében hoztak, az elsőt 2007-ben, amikor a zombori Mérei Istvánt rehabilitálták, lánya Zagyva Emma keresetére és ügyvédi közbenjárásom nyomán. Létezik már olyan ítélet is, amelyben a túlélőt rehabilitálták, például Mellár Lajos ítélete, aki a Kopár szigeten raboskodott. Ez az eset még azért is fontos, mert a bíróság – külön eljárásban – megítélte neki az erkölcsi kártérítést is. Kötelességem kihangsúlyozni, hogy az ítélet jogerősségétől számított három éven belül el kell indítani az erkölcsi kártérítési keresetet, különben az a kötelmi törvény értelmében elévül. Akiket rehabilitáltak, és akiktől annak idején elvették a vagyont, a jogerős ítélet alapján személyes jogászi véleményem alapján – ugyanis vannak ügyvédek, akik ezt nem akarják vállalni – joguk van az elvett vagyon visszakövetelésére, annál is inkább, mert Szerbia még mindig nem hozta meg a vagyon visszaszármaztatásáról szóló törvényt. Itt idős emberekről van szó, akik nem várhatnak arra, hogy meddig fog ez az államvezetés még spekulálni a törvény meghozatalával. Persze tudni kell azt is, hogy a tulajdonjogi ügyek nem évülnek el. Ilyen ítélet tudomásom szerint még nem született, de folyamatban van néhány ügy.

– Ez a végzés fontos még a kollektív bűnösség elvének a megszüntetése miatt is, ugyanis azt igazolja, hogy a kollektív bűnösség nem létezik, hanem csak a személyi, illetve az egyéni. A rehabilitációs törvény a jogaiktól megfosztott személyek/egyének rehabilitációjára vonatkozó szabályokat tartalmaz. A vajdasági képviselőház még 2003. február 28-án meghozta a kollektív bűnösség eltörléséről szóló rezolúciót, amelyben egyebek között az áll, hogy „javasolni fogja a kollektív bűnösség elvén alapuló valamennyi normatív aktus hatályon kívül helyezését”. Ez mind a mai napig nem történt meg. A magát demokratikusnak nevező szerb hatalom sem mutatott ugyanis eddig hajlamot egy ilyen határozat meghozatalára. Ezért a törvény által említett minden esetben be kell indítani a rehabilitálási eljárást – mondja Bozóki Antal.

Felhívtuk Szabó Novák Esztert, aki arra a kérdésünkre, mit váltott ki belőle az ítélet, csak annyit válaszolt: könnyeket.

– Sírtam. A rózsákat permeteztem, amikor a postás hozta a kék borítékot. Rettentően megrémültem, Nem mertem kinyitni. Tudtam, hogy mit tartalmaz, tudtam, hogy a bíróságról érkezett, de nem tudtam, hogy mi az ítélet. Húztam az időt, felesleges dolgokat csináltam, hogy késleltessem a boríték felnyitását. Végül mégis leültem, felnyitottam, és amikor elolvastam a végzés első mondatát, azt, hogy „Usvaja se zahtev za rehabilitaciju Sabo Novak Ester”, megnyugodtam, és sírtam. Most már azt üzenhetem másoknak is, akik hasonló sorsot éltek át, hogy bátran forduljanak a bírósághoz, ugyanis azt hiszem, hogy még mindig sokan félnek. És még egy dolgot szeretnék elmondani, megöszönni a bírónőnek azt, hogy szavaimat nem forgatta ki, hivatásszerűen végezte el munkáját.